A Hegel H190 150W teljesítmény leadására képes minimális torzítás és extrém alacsony zaj mellett. Tartalmaz egy jó minőségű D/A konvertert is, ezáltal digitális bemeneteken is képes fogadni a források jeleit. Beépített fejhallgató erősítő, hálózati audiolejátszás és Airplay alapú vezetéknélküli zenelejátszás teszi teljessé a funkcionalítást. Az összes csatlakozó aranyozott kivitelű, az előlapon egy nagyméretű VFD kijelző mutatja az aktuális információkat.

A Hegel H190 már a bevezetése utáni sajtófotók alapján sem kecsegtetett forradalmi változtatásokkal. Ez egyrészt annak tudható be, hogy a norvégok soha nem a feltűnősködésről voltak híresek, másrészt az előd H160 annyira jól sikerült, hogy elég volt azon változtatni, ami véleményünk szerint nem csak a mi szemünket bántotta. A H90 alap- és a H360, csúcsmodell közé pozícionált új készülék, kikapcsolt állapotában megszólalásig hasonlít elődjére, ám a beüzemelést követően végre egy, a H190 szintjéhez méltó OLED kijelző hófehér betűit pillanthatjuk meg.

Ha igazán őszinték akarunk lenni, a korábbi modellek esetében az a bizonyos olcsó hatást keltő, kék pálcika szegmensekkel operáló LED kijelző valahogy nagyon nem stimmelt a Hegel minimalista, végletekig letisztult formavilágához. Anno a HD12 DAC tesztje során is ez volt szinte az egyetlen említésre méltó kifogásunk. Szerencsére ennek vége, és a Hegel rajongók már egy igazán jó minőségű és kifejezetten tetszetős grafikájú központi kijelzőről olvashatják le a legfontosabb információkat. Külön kiemeljük, hogy mindezt olyan kontraszttal és betű/szám mérettel teszi, hogy még dédnagyanyánk a konyhából is probléma nélkül tudja elolvasni, mellőzve egy sötét szobában tapasztalt zavaróan erős LED fényhatást. Brávó!

Ebben a kategóriában az ember joggal várhatja el, hogy nem csak nagyon jó hangot kapjon a pénzéért, hanem az amúgy rendkívül mutatós készülék bizony minőségi anyagokból is készüljön. A Hegel H190 nagyon jó benyomást tett ránk ezen a téren, hiszen azon felül, hogy szinte tökéletesen szimmetrikus egységet mutat (a 6,3 mm-es fejhallgató Jack aljzat ugyan kicsit "bezavar") a forrásválasztó és a hangerőszabályzó potméterekkel, azok kifinomult mozgása és a házzal megegyező alumínium anyaga is határozottan minőségi érzést áraszt magából.

Ha már a jó minőségű anyagoknál tartunk, a mellékelt távvezérlő mutat némi ellentmondást. A teljes egészében alumínium test mindenképpen dicséretet érdemel, ám gombjai kissé hegyesek, lötyögősek és (számunkra) zavaró kattanásokkal jár azok nyomkodása. Funkcióit és minőségét tekintve viszont nem lehet belekötni, az pedig külön tetszett, hogy az elemcseréhez nem egy évek alatt elkopni/eltörni tudó kis csúszka fedél szolgál, hanem a négy csavarral rögzített komplett hátlap, illetve annak eltávolítása. A másik negatív pontja az amúgy masszív készülékháznak éppen a fedéllemez, mely kocogtatásra határozott zörgéssel válaszol, ami egy ilyen erősítőnél már szemöldökráncolást von maga után. Reméljük használat közben ebből semmit nem fogunk majd hallani! Ezzel szemben a készülék alján ismét megtalálhattuk a kiváló anyagból készült rezgéscsillapító talpakat, melyekből immáron csak három darab tartja stabilan az erősítőt. A gyártó azzal magyarázta a "csökkentést", hogy így teljes mértékben kizárták a billegés lehetőségét. Szó mi szó, tényleg nem billeg.

A készenléti kapcsoló továbbra sem zavar be sem az előlap harmóniájába sem a hátlap rendjébe, mert ezt ugyanott a bal első sarok alsó részén találjuk ahol az elődnél is volt. És ha már hátlap, nos, itt akad bőven látnivaló, bár elődjéhez képest nincs sok eltérés. A Hegel H190, köszönhetően a szabályozható és fix ki- és bemeneteknek ugyanolyan rugalmasan integrálható házimozi vagy sztereó végfokként, vagy akár előerősítő funkciót is elláthat, mint az elődje. A szimmetrikus XLR bemenet szintén alapelvárás ezen a szinten, melyet a H160-ból örökölt az utód, ám a banándugó kompatibilis hangfalcsatlakozók elhelyezése már ergonomikusabb elhelyezésű lett. A hátlap jobboldalán szintén ismerős a helyzet, de a H160-nal ellentétben az itt sorakozó digitális bemenetek (egy koaxiális, három optikai, egy USB B, egy WLAN) már egy komolyabb jelfeldolgozó egységet szolgálnak ki információval. Eredetileg a H360-hoz fejlesztett DAC jócskán túlszárnyalja a H160 vagy akár a Röst chipkészletének zenei képességeit is, de azt sajnálattal vettük, hogy tudása "mindössze" PCM-re korlátozódik. DSD formátumú, nagyfelbontású fájlokat sajnos nem támogat a rendszer, cserébe az USB B csatlakozón keresztül 24 bit/94 kHz, a többi digitális aljzaton pedig 24 bit/192 kHz felbontásig uszíthatjuk rá zenei anyagainkat.

A vezetékes hálózati és WiFi csatlakozások által használhatjuk az erősítőt DLNA, AirPlay vagy Spotify Connect "lejátszóként". Ezeken felül lehetőség nyílik később Roon és Google Cast alkalmazások futtatására is, valamint esetleges intelligens otthonunkba is integrálni tudjuk a Control4 rendszer segítségével, melyről korábban már beszámoltunk. A Hegel egyelőre nem rendelkezik saját vezérlő applikációval (legalábbis a teszt időpontjában nem volt róla tudomásunk) így az online streaming funkció közvetlenül a szolgáltató felületéről érhető el automatikusan, ami talán nem is jelent problémát, elvégre sokan már azt szokták meg, és jól is működik.

TIDAL?

Bár sokaknak szemet szúrhat a TIDAL hiánya, erről sajnos nem a HEGEL csapata tehet, és így nem is ők lesznek azok, akik erre megoldást adhatnak. A hifis körökben népszerű, veszteségmentes tartalmakat is kínáló szolgáltató ugyanis mindezidáig nem készített a Spotify Connect, vagy AirPlay rendszerekhez hasonló, végponton (lejátszón) futtatható szoftvert. Tehát a TIDAL csak egy teljes lejátszón keresztül használható. Önálló megszólaltatásához ma nagyságrendekkel összetettebb hardver és szoftver szükséges, miközben a rendszer által ígért felhasználói élmény is mérföldekkel elmarad a fentebb említett konkurensekétől. Mindezek mellett, ha a lejátszó minősége legalább annyira jó, mint maga a HEGEL H190, akkor az bőven 300-400 eurós áremelkedést okozhat. Pusztán a TIDAL kedvéért. Nos, akkor már jobban megéri egy olyan alap, USB kimenetes lejátszó telepítése, mint az AURALiC ARIES Mini, amibe még tárhelyet is építhetünk.

Belső értékek

Ezzel a fejezettel elérkeztünk ahhoz a részhez ahol talán a legkomolyabb változás történt a H190 fejlesztése során. A teljesítménye továbbra is 2x150 W (8 Ohm) maradt, ami például a Röst teljesítményének a duplája, mellyel a legtöbb hangsugárzó kiszolgálására elegendő erőt kapunk, de ezt az erőt már jóval kifinomultabb módon prezentálja, mint a korábbi modell. Ezt a kifinomultságot SoundEngine2-nek hívják, amely a korábbi Hegel erősítők "lelkének" második generációja. Működéséről kisebb regényt lehetne írni, de dióhéjban annyit jelent, hogy az A osztályos erősítők előnyeit képes ötvözni az AB osztály hatékonyságával, mellyel alacsony hőképződés mellett rendkívül tiszta hangzást és a lehető legalacsonyabb torzítást ígér a gyártó.

Hegegel erősítők összehasonlítása: https://support.hegel.com/product-articles/product-comparison-chart#h190
Műszaki adatok: 

VISSZA A SZTEREÓ ERŐSÍTŐK KATEGÓRIÁHOZ >