Hírek, Tesztek

Lindemann Audio Limetree Network - teszt

2019.08.28 12:48

25 éves jubileumát ünnepeli idén a német Lindemann Audio, és bár ő az ünnepelt, nem pihenéssel, hanem komoly munkával töltötte az idei esztendőt. Nem ült a babérjain, hanem megalkotta a Limetree modellcsaládot, aminek öt készüléke már el is érhető: egy phono fokozat, egy hálózati futómű Roon kompatibilitással, egy fejhallgató erősítő, egy USB-s DAC és mai tesztünk alanya, a Network hálózati lejátszó. Annyit elárulhatok, hogy ez a citrom nem lesz savanyú!

Maga a termék annyira új, hogy én nem találtam meg a gyártó honlapján, de idehaza már kapható. Azért, ha csak fél szemmel nézünk is a Lindemann korábbi készülékeire, azonnal szembeötlik, hogy a Limetree készülékek egészen máshogy néznek ki. Picik, egészen picik, és könnyűek. Lakhelyük inkább hasonlít műszerdobozra (annak viszont nagyon is pofás), nincs CNC-vel megmunkált 5 kilós alumínium ház, kijelző helyett pedig be kell érni néhány kontroll lámpával. Kézbe véve a terméket érezni igazán a pehelysúlyt, pedig ennek ellenére igen nagy tudást zsúfoltak a gépházba. Nekem nagyon bejön a dizájn, amúgy is szeretem a minimál cuccokat, az összeszerelés jó, a natúr alimínium ház nagyon klassz. Előlapján három LED, egy kétállású kapcsoló és egy fejhallgató bemenet található, slussz-passz. A popsi sokkal izgalmasabb, található itt egy LAN bejárat, egy külső wi-fi antennacsatlakozó, USB-B külső merevlemeznek és egy pár RCA kimenet. A készülék 5V-os tápfeszültségről üzemel, alapból egy egyszerűbb, kapcsolóüzemű trafó jár hozzá, ami azért nem a húsz forintos kategória, ezen is érezni a törekvést, zaja nagyon alacsony: >10µV. Azt gondolná az ember, hogy odabent akkor zsúfoltságnak kell lennie, főként, ha az árcédulára pillant. De nem, egészen szellős az elrendezés, az integráció magasfokú. A legfontosabb alkatrésze egy dual-mono felépítésű AKM chip, konkrétan a 4452-es, amit egy FemtoClock egészít ki (mint az Auralic futóművekben). Ha a szolgáltatásokat megnézzük, egyből világos lesz, hogy a Lindemann miért a 4452-es chipet építette be és miért nem a magasabbra pozícionált 449x-et: a kulcs a multiroom szolgáltatás. Több ilyen vasat hálózatba fűzve egy tabletről vezérelhetünk, akár minden helyiség saját műsorforrást kaphat.

limetreenetwork

A Network Roon kompatibilis, mintavételezése akár 384 kHz is lehet, képes minden beérkező hanganyagot 32 bitre / DSD-re felkonvertálni (kapcsolható, saját kovertáló egysége az AK4137), a DSD anyagokat 256-ig kezeli. Nagyszerű, hogy magasabb áramfelvételű merevlemezt is csatlakoztathatunk hozzá, ami akár használhat NTFS fájlrendszert is (sok gyártó kispórolja ennek támogatását). Natívan támogatja a legnépszerűbb streaming szolgáltatókat (Tidal, Deezer, Spotify, HighResAudio, stb). Számomra külön öröm, hogy az androidos applikáció nagyot fejlődött, amióta visszaadtam a Musicbook-ot a forgalmazónak: sokkal reszponzívabb (a hangerőszabályzás is finoman adagolható az applikációból, jár érte a hatalmas pirospont!), átláthatóbb és gyorsabban kommunikáló lett, önmagában ezért is jár az elismerés! Lehet, hogy az olvasók többségét nem érdekli, de teljes egészében a kontinensünkön készülnek a Lindemann termékek. A Limetree-t LAN kábellel csatlakoztattam a routeremhez, a meghallgatás Tidal műsorokkal és a saját NAS-omon tárolt zenékkel zajlott. A teszt üzembiztosan, fagyás vagy a kapcsolat megszakadása nélkül zajlott.

limetreenetwork internal

A Musicbook tesztje után körülbelül sejtettem, mire számíthatok a cégtől: „Nem volt egy dekányi, rossz értelemben vett ércesség sem, levegős és légies hangzása simogatta a fülemet”. Saját DAC-om is egy Asahi Kasei chipre épül, a 4490-re, így adta magát az összehasonlítás. Első körben Tidal volt a forrás, DSD felskálázás nélkül. Megmondom őszintén, meglepett, mennyire érezni lehetett, hogy melyik alomból érkezett a Network. Miles Davis „Kind of Blue”-ja valami hihetetlen eleganciával szólalt meg, bársonyosan sima hangzással és folyékonyan. Nagyon sikerült valamit eltalálni, ami abszolút a komoly készülékek közé helyezi, mert ez a folyékonyság, a zene ilyetén áramlása a Lumin és Linn hálózati lejátszók sajátja volt. Meg persze a nagyobb Lindemann gépeké. Eddig. Keményebb rockra váltva arra voltam kíváncsi, hogy mennyire sikerült műfajfüggetlenné tenni a Networköt. Ki lehet ugyanis hegyezni egy-egy műfajra készülékeket, hogy másokon kevésbé lesz meggyőző, ezt pedig én nem nagyon szeretem. Inkább legyen annyira műfajfüggetlen amennyire lehet, még akkor is, ha cserébe beáldozzuk az egyműfajos brillírozást. A Judas Priest (Firepower) zenéjén sikerült előcsalni belőle a dögöt. Nagyon nehéz műfaj a metál, sok drága rendszert képes megfektetni, azt gondolnánk, a forráson múlik mindez a legkevésbé és az erősítésnek, hangsugárzásnak nagyobb szerepe van. Nem elhanyagolva a két utóbbit, a kályha mindig a lejátszó, és ha ez túl udvariaskodó, azt hallani fogjuk. A Network alkalmazkodó. Nem tudom, hogy csinálja, de előkapott valahonnan egy adag karcosságot, hajlandó volt meghenteregni a sárban, mint egy olyan színész, aki a szerepért mindenre képes. A gitárokat a Firepoweren nem a légből kapták, hanem valódi kiterjedésük volt, mintha a húrok helyett az saját idegeimen játszottak volna. A basszusa igazán súlyos, letaglózó, a felvétel rétegeinek aprólékos feltárása magától értetődő. Modern, kompresszált popzenén (Amy Winehouse, „Back to Back”, Tidal) sem sikerült fogást találnom rajta: levegős, jól elkülöníthető, mi több, elhelyezhető hangszerhangokat hallottam, a „Valerie” című nótában pedig színes és dús Amy éneket. Tényleg lenyűgöző volt…

limetreenetwork back

A DSD felkonvertálás remekül működik, a rosszabb minőségű felvételeket sokkal hallgathatóbbá teszi, folyékonyabb, kevésbé bántó lesz a hang, az előadás kiteljesedik. A Tidal-ról egyébként 600-700 kb/s-el érkeznek a flac kódolású fájlok (Hifi előfizetés, 16 bit). Utolsóként egy igazán remek felvétel (Stravinsky – Antal Dorati, The London Symphony Orchestra, „The Firebird”) digitális változatát tettem be (88,2 kHz, 24 bit). Ez már NAS-ról érkezett, 2500 kb/s-es rátával. A Network támogatja a szünetmentes (gapless playback) lejátszást, Tidal-ról is, ennek nagyon örültem, mert egyáltalán nem magától értetődő tulajdonság. A Tűzmadár aztán begyújtotta a rakétákat és valami parádés hangulatot varázsolt a szobába. A zenekari színpad teljes szélességében és mélységében megnyílt, a különböző hangszercsoportokra újjal lehetett volna mutogatni (na nem azért, mert rosszul játszottak volna, hanem éppen ellenkezőleg!). És az a felbontás, amit kipréselt magából a kis Lindemann, az valami pazar volt. Az üstdob, a nagyzenekar dinamikája és a csend feketesége mind-mind remek élményt nyújtott. Frissek az élmények, tegnap éjszaka történtek, bevallom, ma is a hatásuk alatt vagyok…

Ajánlás

Méltó ez a készülék a Lindemannhoz, és méltó minden zeneszerető emberhez. A puritán külső izgalmas és káprázatos hangú technikát takar, számomra vitathatatlanul az idei esztendő tesztkészüléke volt, ár-érték arányban különösen erős! Bárcsak a karácsonyfa alá kerülne…

argep.hu