HI-FI, AUDIOPHILE, HIGH-END SZTEREÓ KOMPONENS KÉSZÜLÉKEK
A zenehallgatás alapvető kellékei, amennyiben nem élőzenét kívánunk hallgatni. Mindegy egyes hifi komponensre szükség van és minden részegységre szükség van ahhoz, hogy a végén az ízlésünknek megfelelő hangminőséget kapjunk. Az igényes zenehallgatáshoz a felvett műsoranyagot, legyen az analóg lemezen, digitális formátumban (CD, DVD, Blue-ray, vagy más hordozó) vagy az online térben, valahogy le kell tudni játszani. Erre készülnek a különböző analóg lemezjátszók, szalagos magnók, CD-lejátszók, hálózati zenelejátszók, streamerek, dvd és blue-ray lejátszók. Ezen készülékek kis jelszintű jeleit megfelelő méretű jellé kell erősíteni, mely az audio erősítők feladata lesz. Itt álltalában elvárt, hogy a készülékek a lehető legkisebb zajszint és jelalak torzítás nélkül a lehető legnagyobb erősítési tényezővel rendelkezzenek. Fontos szempont a hatásfok, a színezetlen hangkarakter és a minőségi alkatrészek használata is. A kellően nagy mértékre erősített jelet aztán egy hangátalakító segítségével, úgynevezett hangszóróval, illetve azokat dobozba szerelve, hangfalakkal lehet megszólaltatni. Itt ismét számos elv és működési fajta létezik, de a legfontosabb itt is a valósághű, az eredeti felvételhez a lehető legközelebbi reprodukció elérése. A teljes lánc összeköttetéséért pedig a különböző anyagokból és vastagsággal előállított minőségi kábelek felelnek, melyek nélkül a lánc egyes elemei nem képesek az önálló működésre, főleg a minőségi szintjüknek megfelelően!
Az egyes hifi lánk elemei igen sokrétűek lehetnek. A lánc forrásai például a hálózati zenelejátszók, melyek az online térből vagy az otthoni háttértárolóról, hálózatról képesek a digitális tartalmakat lejátszani. Ezek az eszközök általában valamilyen saját vagy univerzális applikációról vezérelhetők. Közös jellemzőjük, hogy nagyrészt rendelkeznek digitál-analóg (DAC) konverterrel, így közvetlenül erősítőre köthetők. Többségüknél a beépített DAC konverterekre még más készülékeket is (TV, CD lejátszó, stb) köthetünk. Hangminőségük kategória szintjüknek megfelelően változik. A beépített SABRE, Wolfson, Cirrus vagy AKM dac chip nem feltétlen garancia a minőségre, hiszen a gyártók mindegyike ezeket a néhány dolláros chipeket használja. A komoly tervezés, a kiszolgáló áramkörök professzionális megépítettsége fogja az audiophile vagy high-end színvonalat megadni és a készüléket egy adott kategóriába sorolni. Léteznek önálló DAC készülékek is, melyek hálózati zene lejátszási funkciókkal nem rendelkeznek. Szerepük a különböző digitális jelek (számítógép, laptop, telefon, hálózati futómű, Cd lejátszó futómű), az erősítők számára erősíthető analóg jellé való alakítása. Ezek az eszközök egyfajta speciális részét képzik a hifi világának. Nem mindenkinek van rá szüksége, hiszen sok készülék rendelkezik ilyen egységgel. (Önálló digitális lejátszók többsége) Azok az ínyencek, akik a legjobb hangminőségre törekszenek, vagy csak sok digitális kimenettel rendelkező készüléket szeretnének az analóg erősítőre kötni, azok számára azonban szükség van valamilyen DAC készülékre. Az audio vagy hifi erősítők igen szerteágazó kategóriában léteznek. Megkülönböztetünk integrált erősítőt, előerősítőt, végerősítőt egymástól, és ezeken belül is több alkategória létezik, mind működési elvükből, célterületükből és működési fajtájukból adódóan. Az integrált erősítők, nevükből fakadóan tartalmazzák az elő és végerősítő részt egy dobozba építve. Ezekben a készülékekben gyakran további részegységek (akár DAC vagy Video áramkörök, további előerősítők, pl phono fokozatok) is beépítésre kerülnek. Ár/érték arányuk minden kategóriát figyelembe véve kedvezőbb, mint a külön részegységekből összeállított társaik, ugyanakkor náluk minőségben némiképp alatta maradnak. Kompaktak, könnyen kezelhetők és az elérhető hangminőséget is csak a felmerülő költségek korlátozzák. Működésük során az erősítők hatásfokuktól és működési elvüktől függően hőt termelnek és a hifi lánc áramigényének legnagyobb részét ők kérik. Az integrált erősítők mellett léteznek előerősítők, melyek a kis jelszintet a végerősítő számára emelik megfelelő nagyságúvá. A végerősítők jellemzően sztereó vagy mono kivitelűek (házimozinál többcsatornások) melyek a vonali jelszintet a hangfalak számára szükséges teljesítménnyé (néhány wattól akár több kilowattig) alakítják. Az előerősítők között előfordulnak speciális típusok is, mint az analóg vagy vinil lemezjátszók számára szükséges phono vagy lemezjátszó előerősítők. Ezek jellemzően nagyon kis zajú de nagy jel erősítésű típusok, melyek elvégzik a lemezjátszók lemezein hallgatott vágási korrekciót a RIAA átalakítást is. Az analóg lemez hallgatáshoz azonban lemezjátszóra és hangszedőre is szükség van. Itt a lemezjátszók elősorban két nagy csoportra oszthatók, a direkt hajtású és a szíj hajtású lemezjátszókra. Mindegyik típusnál vannak előnyök, hátrányok, de alapvetően egyik sem jobb a másiknál. Fontos azonban, hogy megfelelően precíz műszaki tartalommal készüljön a készülék és elég univerzális legyen a beállíthatósága a hangszedők számára. Finom műszer a lemezjátszó, így nagyon óvatos bánásmódot igényel. A lemez lejátszásához szükség van hangszedőre (pick-up) is. A két legelterjedtebb típus a mozgó mágneses (MM) és mozgó tekercses (MC) hangszedő. Mindkét típusból nagyszerű darabok vásárolhatók manapság és ahogy a lemezjátszónál is, itt is megvannak az egyedi különbségek, előnyök hátrányok, de talán a legfontosabb a jó választás, a lemezjátszó karjával kapcsolatos jó szinergia a jó hangminőség eléréséhez. A Digitális zenehallgatás utolsó mohikánjai a CD-lejátszók. Bár az online zenehallgatás terjedése során sokan temetik a CD lejátszókat, de a mai napig az egyik legjobb és komoly készüléket feltételezve az analóg hanghoz legközelebb álló forrás eszközről beszélhetünk.
