Quadral Ferrum 700 Hi-Fi - házimozi álló hangsugárzó teszt

Most, hogy végre ismét van hazai képviselete a quadralnak, tesztre fogtuk az új FERRUM sorozat sztereó készletét, a 700-ast, a „Könnyűzene Nehézfegyverzetét”. Alaposan meghajtottuk és kipréseltünk belőle minden hangot, amit csak érdemes, hogy megtudjuk, mit is nyújt ebben a kategóriában a német gyártó.

A quadral kínálatában a FERRUM sorozat a második legkisebb, hagyományos kivitelű modell. A legkisebb, QUINTAS családdal szemben, ez már magán hordozza a német cég jellegzetes formatervét. A FERRUM megvásárolható sztereó, vagy házimozi szettként is, 700 vagy 7000 típusjelölés alatt. Azt azonban nagyon fontos tudni, hogy a sztereó párhoz külön nem lehet megvenni a center- és háttérsugárzókat! Az utólagos fejleszthetőség hiányát ugyan mi egy kicsit fájó pontnak érezzük, de alighanem az ezzel megspórolt raktározási költségek is hozzájárulnak a versenyképes árhoz. Tapasztalatból mondjuk, hogy előbb vagy utóbb, minden kereskedőnek meggyűlik a baja, az el nem adott centerekkel és hátterekkel, miután a sztereó darabok elfogynak a készletről. Szerencsére az aktív szubláda – mely nélkül nem beszélhetünk házimozi rendszerről – korlátozás nélkül megvásárolható.

A tesztünkben szereplő FERRUM 700 hangfalpár fehér vagy fekete színben rendelhető, karcsú, állódoboz. A FERRUM 700 műszaki megoldásai nem számítanak különlegesnek. Impedanciája 4-8 Ohm, frekvenciaátfogása 28 Hz-25 kHz közötti, érzékenysége pedig 89 dB. A doboz MDF anyagból készült, belül merevített, burkolata műanyag fólia. Külsőleg a tetejét fedő és a talp szélesítésként használt, vastag üveglap, illetve a hangszóróselymen keresztül feszített rugalmas húrok emelik a doboz esztétikai értékét.

A németesen díszített felület alatt 25 mm átmérőjű dóm magassugárzót, két darab 155 mm-es középsugárzót és egy, az oldallapba épített, 220 mm-es mélysugárzót találunk. A dobozok terhelhetősége 110/170 watt.

Az alacsony impedancia és persze a dobozba épített négy hangszóró együttes igénye miatt is, érdemes jól terhelhető, stabil erősítőt választani. A hangfalak elhelyezésre érzékenyek. Egyrészt a hátlapon elhelyezett reflexcső miatt, másrészt az oldallapra szerelt, nagy átmérőjű mélysugárzó okán. Ez persze nem feltétlenül jelenti azt, hogy nehéz megtalálni a számukra legjobb helyet és irányt. Csupán annyit jelent, hogy nagyobb annak az esélye, hogy a közvetlen közelükben lévő szekrényajtókat, vagy más rezonálásra hajlamos tárgyakat megtáncoltatják.

Testközelben

A quadral hangfalakon külön jelölik, hogy melyik a jobb- és melyik a baloldalra szánt példány. A kicsomagolás a szokásos, a tekintélyes méretű álló hangfalak többségére jellemző, kétemberes feladat. Az üvegtalpak felszerelése egyszerű, a méretezés pontos, a megmunkálás korrekt. Az igazat megvallva, bár tudjuk, hogy itt minden németesen ki van számítva, mégis kicsit félve húztuk meg, az üvegbe süllyedő csavarokat. Később, a dobozokat felállítva, már egykettőre elfeledtük az üveg miatti aggodalmainkat. A dobozok stabilak, a talp alatti, krómozott, szivacs alátétes lábacskák pedig azonnal beállnak a parkettán.

Az első meghallgatások alkalmával már a dobozok pontosabb elhelyezését is sikerült megoldani, alig negyed óra alatt. Ez pozitív meglepetés volt, hiszen az oldalsó mélysugárzók miatt voltak aggodalmaink. NAD T757 a Cambridge Audio 851A és Norma Revo IPA-140 erősítőkkel hallgattuk meg.

Zenei teszt

A szokványos tesztanyagokat mellőzve, a quadral hangfalait mindjárt egy „mélyvízi” próbának vetettük alá a Daft Punk Doing it Right-jával. Érdemes volt, mivel az alsóbb frekvenciákban erős, és ami ennél is fontosabb, a vártnál stabilabb, megfogottabb hangzást kaptunk. Őszintén meglepődtünk azon, hogy mennyire egyenletesen tölti meg a szobát a hang. Azt ugyan felróhattuk neki, hogy talán lehetne egy kicsivel részletezőbb, de az árát már ekkor is bőségesen megszolgálta a pár állódoboz. Nem volt ez másképp Trentemoller – Vamp című felvételével, majd még jó pár, hasonló műfajú számmal sem. Mindezek mellé, még azt is hozzá tehetjük, hogy a mélyek cseppet sem voltak gorombák!

Műfajt váltva, Diana Krall lemeze érkezett, akinek a hangja és játéka meghálált volna egy egészen kicsivel több magasat. Persze aki efféle dobozokat választ, az alighanem eleve nem a magasakat előtérbe helyező hangzást vár. Vagyis ez összességében nem tűnik valódi gondnak. Tori Amos – A Sorta Fairytale-je alatt becsületes jelenlétérzetet kaptunk. Az énekesnő közel állt, de nem lépett ki a dobozokból. A hang hordozott magában valamit a klasszikus, papír membrános hangfalak lelkivilágából, ami ismét csak ízlés kérdése, hogy tetszik-e vagy sem. Olyan műveknél, mint például Vangelis – Alpha-ja, kimondottan jó, a hetvenes évekbe vezető időutazásunknak kellemes eszköze. Összehasonlítva a szintén tesztre érkezett Cambridge Audio S70 hangfalpárral, a quadraltestességben hatalmas előnnyel bír. A magasak azonban kissé esetlenek. Hasonló volt a helyzet Antonio Forcione lemezével is. Itt azonban a gitár elvarázsolt és elterelte a figyelmünket a mélyek apróbb tökéletlenségeiről is. A Pink Floyd utolsó stúdió albumával hallgatva ismét a kellemes, de csak mérsékelten részletező középtartományé lett a főszerep. A lemez hűvös atomszférája megváltozott, egy csipetnyivel barátságosabbá, könnyebben emészthetővé vált. A Queen – Another one Bites the Dust című dala szinte ajándék ennek a típusnak. Dinamikával, lendülettel és nagyon jó hangulattal vett le minket a lábunkról. Majd jött a Toto és persze az Africa. A nyitás remekül szórakoztatott. Egy jó erősítővel ez a doboz igazi buli favorit lehet! Ugyanakkor a magasak és a felső középtartomány már nem tudták igazán kibontani a sok hangszeres szakaszokat.

A sok lemez és digitális fájl között böngészve, valahogy visszajutottunk Trentemoller Vamp című felvételéhez, ami az alaposan átmelegedett Cambridge Audio Azur 851A integrált erősítővel most még élvezetesebben szólt. Masszírozott és rázott mindent, ami a szobában és a hallgatóságban mozdulni képes. Nem olyan, mint egy aktív mélyláda, de messze jobb, mint amit egy ilyen, tulajdonképpen karcsú doboztól elvárnánk!

Ezek után, már viszonylag kevés meglepetés ért minket. Persze nem maradtak el az oly fontosVivaldi és Strauss művek sem. Ezekkel azonban a FERRUM nem volt annyira elemében, mint könnyűzenével. Bár ismét megpróbáltuk a dobozok pozícióját igazgatva megtalálni a legjobb hangzást, a színpad igazából nem állt fel. A hangszerek a megpróbáltak kiszökni a membránokon át, de igazából nem tudták elfoglalni a helyüket a szobában. Arról ugyan szó nincsen, hogy így nem lehet élvezni egy-egy klasszikust, de az azért egyértelmű, hogy aquadral ezt a típust nem erre a szerepre szánta.

Ítélet: 

A quadral FERRUM 700 a Könnyűzene Nehézfegyverzete. Nagyon könnyű megszeretni és ezzel lényegében is éri célját. Ami mindenképpen elismerést érdemel, az a mélyek ügyes kezelése. Az alacsony frekvenciákat nem csak megszólaltatni sikerült, de a quadral képes volt az erőt és a megfogottságot is ötvözni, ami hatalmas plusz lehet sokak számára. A közép és magashangok világában a dobozok kellemes, de nem kiemelkedő teljesítményt nyújtanak. Azt is a javukra írhatjuk, hogy a hangzás egésze szerethető, élvezetes maradt, szinte minden felvétellel. Vagyis, a FERRUM általában jó, könnyűzenére pedig nagyon jó. A FERRUM, bár ezúttal ezt nem teszteltük, de alighanem házimozi frontsugárzójaként is megállja a helyét.

Aki könnyűzenére, filmekre keres egy jó hangfalszettet, akinek fontos a jó ár és a jó megjelenés, az tegyen egy próbát a quadral FERRUM sorozattal!

Lapzárta előtt érkezett hír:

A Stream Audio a FERRUM 700 és FERRUM 7000 szetteket akciós áron kínálja fekete színben. A sztereó pár ára 189 990 helyett 159 990 Ft, az 5.0 szett ára pedig 314 990 helyett 249 990 Ft lesz!

Műszaki adatok

Mérleg

+ Remek, erős és stabil mélyhangok

+ Könnyen megszerethető hangkarakter

+ Nagyon csinos, mind fehérben, mind feketében

- A közép- és magastartomány nem éri utol a mélyek remek teljesítményét

Szubjektív vélemény

forrás: www.av-online.hu