Quadral ASCENT 20 LE Audiophile hangsugárzó bemutató teszt - hangzasvilag.hu

Könyvtámaszok...

Az idősebbeknek bizonyosan a Simon és Garfunkel duó – Bookends (Könyvtámaszok) című, kiváló albuma jut eszükbe, benne a híres Mrs. Robinson c. dallal. Mivel két ilyen tehetség nem születik még egyszer, de hangdobozok újabbnál újabbak jelennek meg, mindig aktuális egy teszt „ekkora méretű” szereplőkkel is. A kiválasztott házimozi hangfalak feladata elsősorban a zene tolmácsolása, a dal megformálása, ami a ma elgépiesedett hangzású világunkban egy szép feladat. Ami a könyvespolcot illeti, hát nem oda szánta a gyártó, hanem speciális állványra – ami a legjobb helye lenne. Egyesek úgy is vélhetik túlhaladott a könyvespolcdoboz meghatározás, hiszen ezek a hangszórók a házi-mozi háttérsugárzói is lehetnek, kihangsúlyozva az univerzális felhasználást. Természetesen nekik is igazuk van, de mi most ezeknek a hangdobozoknak zeneiségét vizsgálva csak ajánlásokat tehetünk a multi-csatornás felhasználások tekintetében.

Az ASCENT LE egy nagy hangszórócsalád részeként (Quadral Special Editions) mutatkozik be, modern eleganciával rukkol ki. Stílusos kisdoboz, lágy vonalvezetésű, egyszerű stílusú a mai követelmények szerint sok mindent tudó, a maga módján. A 25 mm-es alumínium membrános magas-hangszóró és a titánium-PP membrános 135 mm-es közép/mély hangszóró záloga a zeneiségnek, világosságnak és a torzításmentes, megfelelő dinamikának az egész tónustartományban. A nagyon jól méretezett alumíniumból készült magas-membrán 46 kHz-ig terjedő frekvencia átvitelével az SACD/DVD-Audio lemezeken lévő magas frekvenciák leképezésében jeleskedik, természetesen nagy befolyással a hangszerek hallástartományon belüli alaphangzására. A nagy-felbontású file-ok hallgatásához is ideális. Gondos munka a kabinet, mert a fejlesztő egy vastag, közepes sűrűségű MDF előlapra bízta a káros rezonanciák egy részének megkötését. Az új hátrafelé szűkülő kabinet az álló-hullámok kialakulását akadályozza meg a doboz belsejében. Mindezek kellően muzikális hangzást adnak e kis doboznak. Az igen keskeny hátlapra kiváló minőségű és nagyméretű csatlakozó szerelvények kaptak helyet, ami a doboz értékét csak növeli.

Mivel a vizsgálódáshoz jó felvételek is kellenek, az alábbi igazi mestermunkákat hallgattuk:
Orff-Carmina Burana – Huston Symphony Orch, Leopold Stokowski, Re-Mastering: Dough Sax, The Mastering Laboratory (EMI CDM 7243 5) Verdi-Aida – London Symphony Orc, Erich Leinsdorf, Re-Mastering: 20-bit Apogee UV22. (RCA 74321) La Spagna – Barokk kamarazene eredeti, restaurált hangszereken előadva. Analóg felvétel Revox A-77, Sennheiser MKH 105 mic. (BIS) Lincoln Center Jazz Orch.-Portraits Duke Ellington. Columbia (CK 53145)
Ezeket a felvételeket minden gyűjteménybe ajánljuk, mert kiváló előadói, karmesteri, hangmérnöki, munkák.

Első hallásra nem túl hivalkodó, nem harsány, nem szárnyaló, de nem is megfékezhetetlen – talán így lehetne röviden bemutatni. Hosszabb hallgatózgatás után kiderül, hogy a középtartománya megfogott, ritmikailag jó, derűs hangzású, bejön a láb-dobogtató effektus. Magas hangjaiból a hegedűhang profitál a legjobban, de a jazz-ben lévő cinek is szépen kicsengenek. A szuper-magas felharmonikusai dúsak, csilingelők. Majdnem mindent a széles-sávú középsugárzó csinál, félköríves tere van természetesen ez állványra helyezve bizonyítható a legjobban. A széles frekvencia spektrum érezteti hatását az ütősök produkciójában is, meg van mindennek a legteteje, de a többi tónus is követi ezt a jelleget. Dinamikai különbségek meg vannak, közelebb ültet a zenéhez, érzékenysége folytán lendületesebben zenél, mint társai. a szimfonikus zene ütősei pregnánsan szólnak. Közepei harsányabbak, ebből a fa- és rézfúvósok profitálnak. Fellelhetők a felvételen szereplő zeneszerszámok kezelési hangjai, a vonó húzása, a zongora koppanása, a fúvók „szele”. Szépen hozza a szoprán ének artikulációját. Zongorája, ha nem is Forma I-es, de legalább nem fahangú és a hegedűk magasai is szárnyalók. Vannak korlátai ez egyes fafúvók hangjának, de érzelmeket közvetít, a zene egyes finom részleteinek bemutatásával.

Jazz-ben kontrollálatlan, dohogó mélyei nem a nagybőgőnek kedveznek. Sok az egymásra ülő frekvencia, a zongorát és nagybőgőt akkor lehet igazán megkülönböztetni egymástól, ha a zongora dallamot játszik és nem kíséretet. Lebegősek a mélyek, a kíséret hátul van és kevés terű, árnyalt. A kritikus ún. buktató-hangoknál sem rezonál a kabinet, rövid a lecsengési ideje, hamar elhallgat ott, ahol erre van szükség a zenében. A basszus tartománya a lüktetés érzékeltetésére szorítkozik, nem megy le elég mélyre, de nem is ezt várjuk tőle. Inkább jelzi a mélyet adó hangszerek karakterkülönbségét mind testességét. Kisdoboz mivolta ellenére ad jó nagybőgő hangokat, dinamikusan, ritmustartása jó. A mély-hangok ott vannak, ahol egy ekkora doboznál lenni kell, nem falrengetőek, de megmutatják a hangszer karakterét.

Bejáratva akár 1-2 Watton is órákig fáradság érzet nélkül muzsikál. Hangfekvései tiszták, kiváltképp kevés hangszer megszólalása esetén. Színpada a két hangszóró közötti térben három, négy irányban, hangszercsoportokban nyilvánul meg, az arányokat csak szolidan mutatja. Színpadképe nem szűk, bár a hangszercsoportokra korlátozódik, ad levegőt, megfelelő atmoszférát sugall. A szólista egy kicsit előre lép, ekkor a kíséret nem annyira domináns, definiálható, de azért nem megy az élvezet rovására. Egy kicsit zeneműfüggő, ki – ki tapasztalatai szerint kedvenc műfajához válassza. Nyílt hangzású, nem dobozhangú, nem akar nagyobb lenni, mint amekkora. Nagyon fontos, hogy a szimfonikus zenében az egyes hangszerek jellegzetes hangját tisztán, minden esetben jól elkülönülve egymástól megkülönböztetve halljuk. Ez a dolog is jól megy, még akkor is, ha nem nagyon van színpad-mélység érzet, de mivel a tér a dobozok síkja felett keletkezik, tehát jó. Nagy teljesítménytől sem esik kétségbe, nem esik szét a hangzáskép. Lehetőleg állványra helyezzük, mert ekkor tudja igazán hozni a formáját.

Én még nem felejtettem el azt az időt, amikor kezdőként minden kezembe akadó anyagból hangdobozt akartam fabrikálni. Szerencsére az elővezetésben leírt 60-as, 70-es évek történéseit és hangulatát megélve számomra minden a zene körül forgott. Szerettem volna én akkor ilyen hangdobozokat birtokolni, beismerve az anyagiakat és a helyzetet, azt, hogy ezek csak külhonban voltak kaphatók, a fülemet élőzenén edzettem. Ezt ajánlom minduntalan a mai géphangzástól elbódultaknak is, hátha így könnyebb lesz különbséget tenni a választáskor és értékelni a hangdobozgyártók igyekezetét.

Konklúzió

A hangzásról órákat lehet vitatkozni, de biztos, hogy a gitárnak pengeni, a dobnak dörögni, a trombitának ércesnek kell lenni. Jól tudják ezt a Quadral mérnökei és ezek a hangdobozok is, mert kellően testes hangjával, jó hangfekvéseivel, a hangszerek részletgazdagságának bemutatásával érzékelteti a muzsika sokrétűségét.

Pro
+ a megvalósított hangzás átlátható
+ elképesztő mikró- és makro-dinamikai csúcsok
+ a ritmustartása igen jó
+ elegáns és igényes külső

Kontra
- a középhangok tömörsége egy picit kisebb az elvártnál

Disztribútori információk:
Forgalmazó: StreamAudio Kft.
Internet: https://streamaudio.hu/
Telefon: : +36-30/530-6192