Tube Amp Company T-22 - Elektroncsöves integrált erősítő

Az utóbbi időben, a vásárlásoknál több esetben a legmeghatározóbb kritérium az ár volt. Se szeri, se száma az akciós ajánlatoknak, még a megjelent újdonságok is fellelhetők, egy kis idő múlva, olcsóbban. Azért akadnak gyártók, akiknél az egyre bővülő termékpaletta vizsgálatakor úgy látszik időről, időre kivételek akadnak. Az árat nem reklámnak szánják, és a sztereó hívők táborának toboroznak új barátokat.

Azt hiszem a jobbnál-jobb, komoly értéket képviselő, rendkívüli mennyiségű készülékáradat bemutatása mellett érdemes visszakanyarodni a belépőkategóriás termékek bemutatására. Örülök, ha valami extrát találok, mert az elektroncsöves technológia tartja állásait, a divathullámok periodikája folytán csak néha változik. A T.A.C. szinte ajándékba adja az új T–22 modellt, hiszen High-End/Audiofil szegmensben olcsónak mondható, viszont szerkezetét tekintve és főleg a hangzásából ítélve akár már most elénekelhetjük vele együtt a Happy Birthday to You-t.

Tube Amp Company (T.A.C.) hirdeti a címke a gyártót, avatottabbak a már lapunkban bemutatott Vincent márkához kötik, helyesen. A T–22 integrált modell megjelenési formája vonzó, nem extrém, méretezése abszolút helytakarékos. Mindenesetre bizalomgerjesztő a tervező azon igyekezete, hogy még az uniformizált design-környezetben erre is volt ötlete.

Elől hangerő szabályzó és egy bemeneti váltókapcsoló található, valamint az üzemállapotot és a bekapcsoltságot egyben jelző, sárga LED-sor. Pofon egyszerűen, a készüléket bekapcsolni baloldalon kell, a bejáratási idő legalább 200 óra, de fel a fejjel, mert amikor már bejáródott, a bemelegedési idő kevesebb, mint egy óra.

A kompakt csöves erősítőn elől és hátlapon csak a legszükségesebb kezelő és csatlakozó szervek kaphattak helyet, azokból is költségkímélő változatok.Csatlakozói négy, nagy-szintű jelet szolgáltató bejátszó készülék jelét fogadják, legyen az: CD-játszó, rádió-tuner, magnó, vagy hálózati-játszó stb. Találkozunk egy, állandó jelszintű kimenettel felvételkészítés céljából. Banándugót is fogadni képes hangszóró kapcsai egy pár hangdoboz alkalmazását teszik lehetővé, itt az átlagimpedancia szerinti (4 Ohm / 8 Ohm) választás lehetséges. A kényelemért kapunk egy távvezérlőt, amelynek használatbavétele egy kicsit trükkös, akkor működik, ha a készüléken lévő bemeneti kapcsolót legfelső állásba hozzuk.

Ebben a T.A.C. T–22 típusú elektroncsöves integrált erősítőben több értékes szerkezeti megoldás található. A tápegység transzformátora a régi időket idézi, amikor még nem voltak elterjedve a gyerekfej nagyságú toroid trafók és nem aposztrofálták a minőség fokmérőjének azokat – ugyanis ez itt EI magos transzformátor. Minden ellenkező híreszteléssel ellentétben ebből is lehet remeket készíteni, csak kellő türelem, szakértelem és jó alapanyag szükséges hozzá. A hálózati tápvezetéket és a belső kábelezést a Xingda Electric Cables gyártotta. Az infravörös távvezérlésű bemeneti választók remekül csendben működnek, nincs átkapcsolási zaj. Csak a vezérlés összecsatlakoztatásához használnak szalagkábeleket. Az áramköri panelek rövid-pályásak, a nyomtatott áramköri lap kellő vastagságú „vezetékezést” biztosít, fellelhető némi kézi munkát igénylő lábtól lábig forrasztás is.

Az előerősítést és fázisfordítást csatornánként kettő 6N3 közepes teljesítményű kettős-trióda végzi. A csatornánkénti két darab EL34 végcső a push/pull erősítőkapcsolás ultralineár módszerével dolgozik a kimenőtrafók és a végcsövek kapcsolatára helyezve a hangsúlyt.

A jól kimunkált kapcsolások komoly technológiával előállított kimenőtrafókat igényeltek. A hangsugárzók visszahatásának ellenálló kimeneti transzformátorok minimalizálják a torzítást. A T.A.C. mérnökei fokozottan figyelembe vették, a jó hőelvezetés elsőrangú kérdés. Régi, jó, audiofil szokás szerint kimarad a jel útjából a hangszínszabályzó és minden befolyásoló hókusz-pókusz elektronika, mert ami nincs a bejövő jelben az nem pótolható semmivel sem.

A meghallgatás során kiderült, hogy a specifikációban ígért hangerő prezentáltan nagy és ezt a nagyobb hangerőt a szerkezet jól bírja, nem esik szét a zene homogén egysége.
Meg is hallgattam Carmen McRae 1982-es Montreux-i koncertjének SACD (Membran Music 223264-207) változatát, hogy valami igazán jó hangulatú jazz-felvétellel kezdjük a hangzásbéli kutakodásokat. Mindenképpen dicséretet érdemel a részletező felhang-megjelenítés, mind az egyes hangfekvések mind pedig, a térleképezés terén nyújtott definiáltság. A Marshall Otwell zongora, John Leftwich bőgő, Donald Bailey dob fémjelezte trió összhangzata példaértékű. A felvétel és természetesen a visszajátszott hangzás magával-ragadó. Erősítőnk nem finomkodik, belecsap az első hangoknál, erősít és nem erőlködik – ezért tudja később a finom dinamikai árnyalatokat is bemutatni. Mindenesetre imponál a „szigorú” tranziensek jó megvalósítása.

Szintén kiváló felvétel a Gerry Mulligan és Chet Baker Carnegie Hall 1974-es koncertje (Epic ZK64769). Itt a legkiválóbb szaxofon- és trombitahangzást vethetjük össze a zongora és bőgő nyújtotta ritmusalappal. A mindvégig lendületes előadásmódot igen jól közvetítette a T.A.C. T–22 erősítő, és persze természetesek a melankolikus részek adta mikrodinamikák. Amennyiben analizáló hangsugárzókat kötünk a kimenetére nagyon intenzív hangzású rendszere teszünk szert, hallani minden a lemezen lévő a felvétel körülményeit hűen mutató zajt/zörejt, neszezést. Amennyiben elhisszük a hallottakat könnyen következtethetünk a hangszerek hangjának igen jó tolmácsolására.

Úgyszintén előjön ez a kérdéskör Jose Neto „elektromos-gitár szakember” lemezéről (B&W Music 037), bármennyire is tudjuk, az elektromos-gitárnak nincsen „saját” hangja (vagy mégis!) azt a rákapcsolt elektronikák szolgáltatják. Könnyen következtethetünk arra, hogy ha a színpadon vagy stúdióban a gitárhoz elektroncsöves erősítőket használnak kiváló lesz egy csöves otthon is, a lemez meghallgatásához. Igen a gyorsaság, erő és dinamizmus megjelenítésében nem lehet nélkülözni, mert a rock és jazz/rock zenében, a nyers erőt igénylő műfajokban, inkább a push-pull erősítők felé hajlik a választásunk.

A T.A.C. T–22 elektroncsöves integrált erősítő nem „bajnokverő” a magasabb árkategóriával szemben, de nincs is vetélytársa ennyi pénzért! Nem is kell a kezdő audifilnek, kialakuló High-End rajongónak több ennél. Egy lejátszó, egy erősítő, egy pár hangsugárzó – ugye mindenki így kezdte! Ez után eldöntheti, hogy merre halad tovább.

Konklúzió és ajánlás

A T–22 márkán belül is belépő modell, de vele megismerkedve egy tartalmasabb hangzású világba léphetünk. Innen kezdve komoly megfontolás alá esik az eljegyzés a konzervzene hangzáskultúrájával. A gyártó T.A.C. készüléke egy ilyen határkő és még valami más. Örök darab. Bármerre is megy az otthoni hifi-rendszerünk fejlesztési iránya, azt hiszem, ez a kis erősítő akár évtizedekre is megmarad tulajdonosánál büszkélkedve elővett nosztalgiából – „ez volt az első erősítőm”!

Pro
+ erő, dinamizmus
+ kellemes, részletgazdag, zenei hangzás
+ egyes részei kézműves munkák

Kontra
– nem szakad el a műszerre hasonlító kiviteltől

Disztribútori információk:
Forgalmazó: Streamaudio Kft.
Internet: https://streamaudio.hu/
Telefon: : +36-30/530-6192