quadral Chromium Style 8 hangfal teszt - av-online

A hangszórók szintén jellegzetesek, de azért haladjunk szépen sorban. A mélytartomány területén dupláztak, hiszen kettő darab 180 mm-es titán bevonatú polipropilén anyagú hangszóró került beépítésre, őket követi a 155 mm-es középsugárzó, majd a széles frekvencia-tartománnyal bíró ribbon, amit előszeretettel alkalmaztak már korábban is, és használnak a mai napig.. Mindegyik hangszóró öntvénykosaras és alumínium keretek díszítik, a csavarokat pedig nem rejtették el, sőt a ribbon ebből kapásból két párat kapott. Igen, a magassugárzónak legalább annyira szüksége van a stabil rögzítésre, mint a másik két tartományt szolgálónak.

A darabonként 22 kg-os dobozokhoz talp is jár, amit négy darab keskeny gumitalp köt össze, így a rezonanciáknak jelentősen csökken az esélye. Ebben van segítségül a hátrafelé szűkülő, MDF-alapanyagú, ívelt doboztest is, valamint a belső merevítések, és a tömítőanyag, amivel ebben a kategóriában már nem is illik spórolni.

A CHROMIUM STYLE 8 háromutas, basszreflex konstrukció, a nyílás hátul, lent helyezkedik el. A perem szépen lekerekített, a cső pedig elég hosszú, hiszen két ekkora méretű hangszóró sok levegőt mozgat meg. A csatlakozást szimpla aljzatok teszik lehetővé, amelyek aranyozottak, és teflon szigetelést is kaptak, de ez sem lehet kérdéses ebben az árfekvésben.

Régebben a quadral "nagyot szóló" termékei mind, szinte kivétel nélkül hatalmas hangdobozok voltak, ez viszont meglepően keskeny, szinte csinosnak is nevezhető. Ártatlannak tűnő külseje viszont ne tévesszen meg senkit, maximum a párunkat, mert legalább annyira hátra tudja simítani a hajunkat és kivasalni a ráncainkat, mint a négyes metró menetszele.

A báránybőr és a farkas esete

Hosszasan bejárattuk a hangfalakat, mert természetesen ebben az esetben is szükség volt a procedúrára. Igen, használhatjuk ezt a kifejezést, mert a gyártó ajánlása szerint a ribbon magassugárzónak akár 200 óra is kell, hogy magához térjen. Ez nem kevés idő, tehát senki ne ijedjen meg attól, ha eleinte inkább a mélyhangok dominálnak, mert azok bizony azonnal megmutatják tudásukat. Először az ő esetükben is volt némi öblösség, az énekhanggal ellentétben, ami már a bejáratás elején is nagyon természetes volt, de aztán szépen lassan a helyükre kerültek az arányok.

Mark Knopflerrel kezdtünk, akit a quadral egyből kizökkentett a nyugalmából. Továbbra is úgy jelent meg a szemünk előtt, hogy ülve pengeti a gitárját, de a hangjából eltűnt a fáradtság, és átcsapott olyan "Costneresen" vagányba az előadása. A basszusgitárt csak méltatni lehet, ember nincs, aki ne csapja össze a cowboycsizmáját a hallottak alapján. Countrys, folkos a The Ragpikers Dream album, a CHROMIUM STYLE 8 pedig úgy tolmácsolta, hogy még azt is szórakoztatta, aki nem feltétlenül van oda ezért a stílusért.

Eric Clapton követte őt a bölcsőből a From the Cradle albummal, ami eddigi ismereteink szerint kicsit mélyre kevert. Ezen alapvetően nincs mit csodálkozni, hiszen blues sztenderdeket ad elő, azok minden nyersességével. A CHROMIUM STYLE 8 viszont nagyon szépen elkülönítette a lehangolt gitárt, a zongorától és az énektől, a cintányér pedig egyszerre volt kellően piszkos és tiszta, tehát a ribbonok bejáratódtak, és tudatták velünk azt, hogy a quadral miért is ragaszkodik hozzájuk. A hallottak alapján csak remélhetjük, hogy meg is tartják jó szokásukat.

Ha már alapvetően rockos vizeken eveztünk, egy kicsit jobban belehúztunk a Megadeth segítségével. Meg is kellett kicsit kapaszkodnunk, mert ebben az esetben lepett meg a legjobban, hogy a karcsú dobozból mekkora energia képes felszabadulni. Már a bejáratás alatt is hallgattuk a lemezüket, de akkor még csak a döngetés jött át, most viszont amellett, hogy az maradt, megjöttek a finomságok is, már amennyire a csapat képes finomkodni, ha belendül. Roppant határozott basszus, irgalmatlan tempókövetés, szinte a gyomrunkba tipró mélyek, azonban mindez rendkívül tisztán, pontosan, és igen, kulturáltan. Kemény zene, profi zenészektől, ugyanilyen mesterien előadva, a CHROMIUM STYLE 8 pedig mindezt átadta, tehát elkönyvelhetjük, hogy a rockzene minden területén ki van pipálva a teljesítménye.

Egy kicsit nagyot ugrottunk ugyan Jean-Michel Jarre - Oxygene albumával, de ha egyszer tesztelünk, akkor bizony szeretjük kizökkenteni az alanyunkat a komfortzónájából. Pontosabban szeretnénk, de ez nem mindig jön össze, ahogyan most sem. A CHROMIUM STYLE 8 egy másik arcát mutatta meg, amiben büszkén tudatta, hogy az elektronikus zene is fekszik neki. Hatalmas tér, lebegő, előbukkanó, majd eltűnő hangfoszlányok, aprólékosság, 100 % szintetikusság, amit a francia varázsló nyújt nekünk, és ezt a dobozoktól vissza is kapjuk. A hangsugárzók addigi bő kétméteres távolságát megnöveltük, de ez sem okozott problémát, tulajdonképpen akkor tudott a legjobban kibontakozni. Rockon is hasznos ez az elhelyezés, viszont ott nem hátrány a közelség sem, hiszen ad egy plusz dögöt a zenének.

Jacques Loussier és triója által, valamint a Négy évszak jazzba ágyazott momentumai szintén olyan egységes képet alkottak, ami ettől a kategóriától elvárható. A basszusszekció továbbra is csak méltatásra jogosult, és bár a felvétel teljesen digitális, mégis csak csöppnyi ilyen jellegű ízt kaptunk. Amikor a dobos belendült mi is kicsit előrébb húzódtunk a fotelben, majd a cintányérok vették át a szerepet, ahol a finom megoldásokra került a hangsúly. Változatos a klasszikus műnek ez a feldolgozása, egyszerre kívánja azt, hogy belemerüljünk és meglepődjünk, ez a hangsugárzó viszont abszolút alkalmas erre a szerepre.

Talán felesleges lenne leírni azt, hogy képes egy nagyzenekar teljesértékű tolmácsolására, valamint az eddig hallottak alapján szintén költői próbatétel volt, hogy kifogjunk rajta egy ilyen jellegű szimfonikus zenével, ha már eddig nem tudtunk. Lehet úgy is fogalmazni, hogy ez volt a desszert a többfogásos ebéd után, mert csak megismételtük azt, amit eddig is tettünk. Elismerően bólogattunk.

Ami egyszer jól sikerült, ahhoz kár hozzányúlni

A quadral CHROMIUM STYLE 8 megismerésére megérte ennyit várni, valamint most már azt is tudjuk, hogy a gyártó miért nem változtatott rajta az elmúlt öt év alatt. Csinos, feleségbarát külső, profi kivitelezés, és nagyvolumenű, pontos, határozott és tiszta hang jellemzi. Nem olcsó darabról van szó, ezért nem is hirtelen felindulásból szokás ennyi pénzt kiadni. A döntéshez érdemes a bemutatóteremben megismerkedni egy bejáratott példánnyal, mert a magashangok otthon az első pár hétben még nem fogják teljes valójukat megmutatni. Az előadásába nem lehet belekötni, ahogyan a külsejébe sem, de aki esetleg jobban ragaszkodna egy extravagánsabb darabhoz, annak ott lehet például a Platinum sorozat M40 modellje, amiből egyébként már csak néhány pár található a forgalmazónál. Igen, hasonló árfekvésben, hiszen most mindkét típus jelentős árengedménnyel vásárolható meg. Eredeti árukon most "csupán" egy kiváló darabról ebszélhetünk, így viszont nem vitás az ajánlott vétel.

Műszaki adatok

Mérleg

+ Stílusos megjelenésű, nem túl termetes, tehát könnyen elhelyezhető hangsugárzó

+ Domináns, precíz előadás, karakteres hangjegyek

+ Allroundernek nevezhető, semmilyen stílus nem fog ki rajta

+ Hosszú távú befektetés, nagyon stabil tagjává válhat rendszerünknek

Szubjektív vélemény