Dave Brubeck Quartet – Európa, jövünk!

Az Amerikai Külügyminisztérium támogatásával a Dave Brubeck Quartet, az új tagokkal, Joe Morellóval és Eugene Wrighttal kiegészülve, 1958 elején nagyszabású európai turnéba kezdett. Első hollandiai koncertjüket február 26-án tartották az amszterdami legendás Concertgebouwban, amely általában a klasszikus zenei előadásoknak van fenntartva. 1951 óta, Dave Brubeck és Paul Desmond együttműködésének kezdete óta a zenekar lenyűgöző hírnévre tett szert. 1954-ben Dave Brubeck a Time magazin címlapjára került. A pletykák szerint Duke Ellington Brubeck szállodai ajtaján kopogtatott, hogy gratuláljon neki. Brubeck állítólag így válaszolt: „Neked kellett volna ott lenned.” Egyik leghíresebb darabját, a „The Duke”-ot, amely ezen az albumon is szerepel, zenésztársának, Ellingtonnak ajánlotta.

Azon az 1958-as téli estén a négy amerikai zenész, mindannyian a harmincas éveik végén, a Concertgebouw színpadára lépett.

Képzeljük el a zsúfolt nézőteret, amely várakozásteljesen suttog, és a négy zenészt, akiket a lámpaláz gyötör, mégis égnek a vágytól, hogy játsszanak. Némi félénk taps után Desmond belekezdett a „Two Part Contention” melankolikus, kifinomult témájába. Belépett a zongora, egy ellenmelódiát megszólaltatva, amely Brubeck klasszikus zenei képzettségét és kontrapunktikus tudását tárta fel, amelyet Milhaud és Schoenberg tanítványaként szerzett. Olyan invenciózus volt, nemcsak melodikusan, hanem ritmikusan is, és tudta, hogyan kell meghódítani a közönséget. Ezt egy Disney-darab, a „Someday, My Prince Will Come” követte, amelyet a zongora vezetett be, három évvel azelőtt, hogy a nagyszerű Miles Davis kiadta volna az azonos című albumát. Ezután egy 1930-as évekbeli standarddal, Jack Strachey „These Foolish Things” című dalával folytatták, amely segített Ella Fitzgeraldot híressé tenni. Paul áradó, éteri stílusában vezette a műsort, szórványos, éles, disszonáns kontrasztokkal, bizonyítva – ha bizonyítékra volt szükség – tökéletes harmóniai fráziskezelési képességeit. A szaxofon ezután a „One Moment Worth Years” témáját jelentette be. Eugene, akit szerettek „Szenátor”-nak hívni, mintha egy láthatatlan kézzel folytatna privát párbeszédet, ügyesen és érzékenyen. Hasonlóképpen folytatták a „For All We Know”-val – hatalmas taps közepette. Most Joe-n volt a sor, hogy a rivaldafénybe kerüljön. Amikor a „Watusi Drums”-ot játszotta, a közönség egy kivételes dobost fedezett fel, aki virtuóz hegedűművészként kezdte pályafutását: tizenöt évvel korábban Mendelssohn versenyművét játszotta a Bostoni Szimfonikus Zenekarral. Miután meghallotta Jascha Heifetzet, úgy döntött, soha nem érheti el a maestro magasságait, és áttért a dobokra. A zenekar ezután Eugene rövid darabját, a „The Wright Groove”-ot játszotta. A koncert a „The Duke”-kal, egy Ellington előtti tisztelgéssel, majd a „Take the A-Train” nagyszerű előadásával zárult, egy 1940-es évekbeli klasszikussal és Ellington zenekarának védjegyévé vált darabbal, amelyet itt az energia és az innovatív ritmusok forgatagában játszottak el. Ritmikus mintáikkal, egy-két hangos nevetéssel tarkítva a zenészek megmutatták azt a kreatív szellemet, amely egy évvel később a legendás „Time Out” album megszületéséhez vezetett.

Sajnos az eredeti szalag véget ér, mielőtt a darab végét rögzíteni tudták volna. Mindazonáltal úgy döntöttünk, megtartjuk a fennmaradt részt, hogy tanúbizonyságot tegyünk arról a korszakalkotó kreativitásról, amely akkoriban e kivételes kvartett időtlen művészetében a felszín alatt fortyogott.

A koncert egy diadalmas európai karrier kezdete volt. Hangosan és egyértelműen hirdette azt a kommunikatív lelkesedést, amely e négy kivételes zenész maradandó védjegye volt.

Dave Brubeck, zongora Paul Desmond, szaxofon Eugene Wright, bőgő Joe Morello, dob

Felvéve az amszterdami Concertgebouwban, Hollandiában, 1958. II. 26-án MONO ℗ 1958 VARA

Remasterelve ℗ & © 2022 THE LOST RECORDINGS által Németországban készült és nyomtatott

Az eredeti analóg szalagokról remasterizálva 33-as fordulatszámú Lacquer vágás: Kevin Gray 180 grammos 2-lemezes bakelitalbum

1. kiadás, kézzel számozott, 3000 példány

RECORD 2db lemez MONO felvétel

• Phoenix Mastering™ restaurálás az eredeti analóg szalagokról
• Lacquer vágás Kevin Gray által
• 180 grammos tesztnyomások jóváhagyása stúdióinkban
• Új stamperek (nyomóformák) minden 500 példány után
• Lassú préselési ciklus
• Páratlan minőségellenőrzés Európában
• Új, felragasztott (tip-on) gatefold (kihajtható) borító, Olaszországban nyomtatva
• Préselés Simon Garcia által, Franciaországban ????????