Audio Physic AVANTI High-end hangfal teszt

A német cég olasz nevű (Előre) hangsugárzója valóságos legendának számít még a többi kitűnő dobozuk között is, ezért a gyártó fennállásának 30. évfordulójára felfrissülve és teljesen megújulva tért vissza a porondra, hogy az új generáció tagjaival vállvetve folytassa hódító útját.

A merészen hátrafelé dőlő, magas, keskeny, és nagyon mély, különféle izgalmas színekben pompázó kabinet elsőre hibátlan kidolgozásával és eleganciájával fogja meg az embert, de ebben az árosztályban mindez még nem lenne elég a dicsőséghez, hiszen ennyiért már általában nagyon igényes és sok esetben egyedi álló hangfalakat lehet kapni. Mindennek ellenére azért bőven vannak az Avantinak olyan részletei, amelyek mellett nem lehet szó nélkül elmenni még a felső kategóriában sem, például a magas és középhangszórók relatíve kicsi területe, amelyet egy speciális szendvics szerkezetű üveg előlap fed. Az ízléses és meglehetősen egyedi fekete idomot ízlés szerint hangszóró selyemmel is lehet helyettesíteni, ha valakinek a hangszórók kósza partvisnyelektől és egyéb rájuk leselkedő veszedelmektől való védelme az extravagáns megjelenésnél fontosabbnak számít.

Az aprócska monitort idéző, ezáltal valószínűleg monitorosan precíz tweeter-középsugárzó együttes az előlap legfelső részén kapott helyett. A teljesen az Audio Physic elgondolásai és igényei alapján készülő, sokat sejtető nevű Hiper Holografikus magassugárzó a maga 39 mm-es méretével jóval nagyobb, mint a megszokott típusok. Kúp alakú, némileg retró hatást keltő membránja nagyon könnyű és merev, és a gyártó szerint a nevéhez hűen valóban holografikus jellegű megszólalást ígér. A közvetlenül alatta elhelyezkedő 150 mm-es, szintén a Hiper Holografikus névre hallgató középsugárzó alumínium-műanyag kombinációjú kosárral, erőteljes neodímium mágnesekkel és könnyű, merev alumínium membránnal rendelkezik. A speciális kompozit kosár hatékonyan tartja távol a kabinet esetleges rezonanciáit az érzékeny membrántól, emellett nagyon jól bírja termikus terhelést, magyarán lehet hajtani rendesen. A merev alumínium membrán harangrezonanciáit az Aktív Membrán Csillapítás II. megoldás tartja kordában, az U-alakú rugalmas gyűrű pedig a megfelelő feszességéről gondoskodva csökkenti minimálisra a rezonanciák lehetőségeit. Mindezek eredményeképpen a névhez és a gyártói szlogenhez hűen drámai mértékben megnő a felbontóképesség, a színezettség különösen alacsony szintje pedig valóban természetes és semleges hangzást biztosít.

A különleges csipogóval és középsugárzóval azonban még korántsem értek véget az Avanti specialitásai, ugyanis körbejárva a három-utas dobozt jogosan adódik a kérdés, hogy vajon hol van a mélysugárzó? 
A keskeny előlap csak kicsi woofer(ek) alkalmazását tenné lehetővé és az oldallapokba épített mélysugárzók sem teljesen probléma mentesek, ezért az Audio Fizikusok ezen a téren is valami egészen egyedi megoldással álltak elő, ennél a házimozi hangfalnál. Az oldalra néző, 200 mm-es rost membrános mélysugárzót egy speciális saját kamrába helyezve a nyitott pórusú kerámia szivacs merevítésekkel ellátott kabinet belsejébe rejtették, a bassz-reflex rendszert pedig alsó kivezetéssel oldották meg, ami egyébként is az egyik legjobb megoldásnak mondható. Persze lefelé sem csak egy hétköznapi lyuk tekint, mivel a kijáratba szintén egy kerámia szivacs betétet helyeztek a nagyobb kivezérléseken kiáramló nagyobb légtömegek mozgásának hathatós kontrollálására.

A minden ízében gondosan megkomponált konstrukciót a WBT nextgen csatlakozó termináljai teszik teljessé, míg a doboz stabil alátámasztásáról és a rezonanciáktól való elcsatolásáról az M8 jelű lábak gondoskodnak, melyeket igény szerint a gyártó még hatékonyabb VCF II M8 mágneses lábaira is ki lehet cserélni. A személyes ízléssel vagy a lakásbelsővel való összehangoláshoz különféle szebbnél szebb külső borítások állnak rendelkezésre. Natúr vagy magas fényű furnérborításos változatok (cseresznye, ébenfa, dió - magas fényű rózsafa, ébenfa) illetve modern stílusú üveglap külsők (fehér, fekete, fehér alumínium, szürke, Maranello piros Ferrari rajongóknak és bíbor) állnak rendelkezésre, utóbbiak természetesen nem „mezei” üveglapok, hanem olyan speciális három-rétegű üveg szendvics szerkezetek, amelyek mindjárt 5 kg-al meg is dobják a dobozok amúgy sem csekély súlyát.

♫

Az Audio Physic Avanti meghallgatására rendhagyó módon a forgalmazó Stream Audio bemutatótermében kerítettünk sort, nagyon korrekt akusztikai körülmények között és megfelelő kvalitású partnerek kíséretében, úgyhogy vélhetően semmi sem gátolta a hangsugárzókat képességeik kibontakoztatásában. A zenét a szintén új „szerzemény” Lindemann Music Book 25 DSD Streamer/DAC/USB DAC szolgáltatta, a jelek felerősítéséről az Accuphase E470 integrált erősítő gondoskodott, a kábelezés pedig interkonnektektől a tápkábelekig a HiDiamond gyártmányaiból állt.
A zenei anyag az „On the fly” című audiofil válogatás volt több mint 40 felvétel részlettel jazztől a blues-on át különféle jól ismert klasszikus zenével, Adriano Celentanóval, egészen a néhai Michael Jacksonnal bezárólag. A felvételek CD felbontásúak (16 bit/44,1 kHz), amelyeket a Lindemann, mint minden más beérkező jelet DSD formátumúra alakít, amely megoldása és annak eredménye szintén megér egy misét.

Egy új márkával való megismerkedés során (merthogy Audio Physics hangsugárzót még sohasem hallottam, szemben Zajácz Tamás kollégával, aki bő 10 éve már találkozott az akkori Brilon, Scorpio és Spark típusokkal) az első legfontosabb szempont az adott eszköz tonális karakterének megismerése és annak elhelyezése a tonális karakterek univerzumában. A saját „kuckóm” helyett idegen helyen, ráadásként a nem megszokott elektronikákkal párosítva ez egy kissé bajosabb lehet, de szerencsére a partnerek legtöbbjét jól ismerem, a közreműködő márkák közül egyedül még a Lindemannal nem volt szerencsém otthon találkozni.
Közülük az Accuphase és a HiDiamond egyaránt a racionális, részletező, semmit sem takargató, széles frekvencia átvitelű, ellágyulásra nem különösebben hajlamos ágazathoz tartozik, és előzetes információim alapján valami ilyesminek gondolom a streamert is, így mivel nagy általánosságban a német hangsugárzók is valami hasonlók szoktak lenni (ez nem sztereotípia, hanem sok-sok éves tapasztalat) nagyjából el tudom képzelni, milyen jellegű hangzásra számíthatok.

A várakozásaimban nem is csalódok mivel a sok-sok különféle műfajú muzsika egyaránt részletezően, tisztán, széles sávszélekkel és meglehetősen valóság-ízűen szólal meg, a zenét a lehető legkisebb beavatkozással „átengedő” iskola tanításai szerint. A karcsú állódobozok ideálisan elhelyezve abszolút monitoros jellegű, minden irányban kiterjedt, mélységében szépen sorokra tagolt, mondhatni holografikus színpadot építenek fel, könnyed és levegős hangjukhoz pedig a gyomruk rafinált zugaiban lakó 20 cm-es mélyhangszóró pontos, dinamikus, gyors és szub-wooferesen erőteljes basszust párosít. Érdekes módon az alapvetően racionális hangvételű megszólalásban mindig érezni egy csipetnyi finomságot, és amennyiben valaki a hangzást még inkább ebbe az irányba szeretné tolni, a rendszerbe természetesen számos ponton belenyúlhat. Mi azonban most ne kalandozzunk el más irányokba, annál is inkább mert a hangzás nagyon jól „összerakottnak” tűnik, egységes és semmilyen paramétert nem visz túlzásba, például hiába precíz és tiszta, egyáltalán nem esik a mérnökiesség vagy a klinikai sterilitás bűnébe.

Blues-os nótákon (The Tennesse Waltz, See Line Woman, stb.) a pontosság, tisztaság és nyíltság mellett megvan a műfajra jellemző finom nyersesség és keresetlenül őszinte hangnem, míg a következő Gerry Miligan felvételnél a békebeli stílusú hangzásból kapok ízelítőt egészen selymes és finom hangú fúvósokkal és lágyam simogató cinekkel. Elle Fitzgerald és Louis Armstrong duettjénél szintén olyan érzetem támad, mintha minden csúcstechnika és csúcsparaméter dacára visszarepülnék a múltba, sokadszorra is megállapítva, hogy azért tudtak valamit az ’50-es években, hogy máig ilyen élvezhető felvételeket tudtak készíteni. A Thom Rotella Band „Friends”-e a frissen, dinamikusan pattogó gitárhúrokkal ismét a hangsugárzó egy újabb arcát mutatja meg, míg a Night Trainnél direktben ráközelítve, hihetetlenül analitikus módon tapasztalhatom meg a szólózó vonóshangszer hangját. A Percussion Group, Brian Bomberg és Kai Ying zenéi a karcsú doboz dinamikai képességeit csillogtatják meg, a basszus fesztelenül és végtelenül könnyedén áramlik a hangsugárzókból, erőlködésnek a leghalványabb nyoma sincs, az ütések végén pedig a hangok papírforma szerint tűnnek el a semmiben. 
Éles váltással Ling Ren keleti muzsikája következik, Vollenweideresen hullámzó, sokszínű és rengeteg finomságból összetevődő játékkal, ami hangulatában egy kínai éttermet vagy thai masszázsszalont idéz, olyannyira, hogy már csak a füstölők illata hiányzik hozzá, helyette viszont kapok egy finom, törékeny és érzékeny női éneket, a hangsugárzóktól teljesen elszakadó, finom odafigyeléssel ábrázolt énekesnőtől. 
Jeff Beck élő felvétele megint egy másik világ a húzósságával és a csipetnyi nyersességgel fűszerezett dinamizmusával, majd a Blues Company My little Angel-e következik a maga varázslatos hangulatával és bensőséges, finom énekhangjával, jelezve, hogy az Avanti még ezekkel a „racionális” partnerekkel a háta mögött is tud ilyet.
A Jacquies Loussier Trio fúziós muzsikája virtuóz módon jeleníti meg a klasszikus dallamokat, Richard Galliano Libertangója pedig a sokszínű, összetett és valóságos hatású harmonikájával nyűgöz le. A klasszikus szekcióban Bach Toccata és Fugája, ami valóságos klasszikus slágernek mondható, egyszerűen kívánja a hangerőt, a nagy ívű orgonadallamok valósággal szárnyra kelnek szobában, magasban lehetet finomak, mélyben erőteljesek, és az alsó sípok hangjai sem sikkadnak el a gazdag hangképben. 
Az Állatok karneválja játékos és sokszínű, a zongora és a különféle ütősök összjátéka egészen virgonccá teszi a felvételt az Avanti értő tolmácsolásában. Sarasete és Erich Friedman zenéje némi „jó ebédhez szól a nóta” hangulatot áraszt, a hegedülés és húrpengetés váltogatása virtuóz megoldás, az eredmény megfelelő színvonalú tolmácsolásáról pedig a hangsugárzók gondoskodnak. A klasszikus hangszer kavalkádok, legyen szó Vivaldiról, Sztravinszkijről vagy a Carmenről, egyaránt óriási élményt jelentenek, levegős, finom és valószerű hangszerekkel, valamint soronként belátható precíz színpadképekkel. A Stockholm Chatedral Choir fuvola/énekkar muzsikája néhány tünékeny percre olyan átszellemült karácsonyi érzéseket kelt bennem, amelyeket a nagy hajtásban évről-évre egyre jobban hiányolok (köszi, zenei szerkesztők), egyben azt is jelzi, hogy ebben a precíz és tiszta zenei univerzumban azért az érzelmek számára is akad elegendő hely.
A meghallgatást különféle pop és rock dalok zárják, melyek közös jellemzője az a felismerés, hogy a legtöbbjükben sokkal-sokkal több van, mint amit a hétköznapi rendszerek ki tudnak hozni belőlük. Például Michael Jackson rádiókban annak idején unalomig ismételt slágerét hallgatva is valósággal újjászületik a dal, megmutatva, hogy egy ilyen rendszeren/hangsugárzón hallgatva még ez a műfaj is mekkora élményt tud okozni, vagyis a hangsúly nem azon van, hogy ki mit szeretne rajta hallgatni, mert mind az előzőkben tapasztaltam a valóban jó eszköz minden zenén le tudja nyűgözni az embert.

A Holografikus nevű hangszórók és a „nem vesznek a finom részletek” szlogen egyáltalán nem holmi üres ígéretek vagy szólamok, mert az Avanti eszköztelen, nagyfelbontású, semleges és természetes muzsikája mind a kettőt maradéktalanul valóra váltja. Csúcstechnikái dacára a technika nem kerekedik a zene fölé, inkább megfelelő eszközt teremt ahhoz, hogy gondtalanul áramolhasson és kibontakozhasson, és a hallgatónak olyan érzete legyen, hogy minden zenei kép a maga természetes valójában, bármiféle beavatkozástól mentesen tárul elé.

Audio Physic Avanti
Ajánlott erősítő teljesítmény: 30-180 W
Frekvencia átvitel: 31 Hz- 40 kHz
Érzékenység (dB/1W/1m): 88 dB
Impedancia: 4 Ohm
Méretek: 1087×170×390 mm
Tömeg (üveg/furnér): 29/24 kg
Ár: 1.679.990,- Ft-tól

Forgalmazó: Stream Audio
Tel: 30/211-5253
www.streamaudio.hu