Hírek, Tesztek

Dynavoice Thunder T-12 mélysugárzó teszt

2019.08.26 11:11

Felesleges lenne bizonygatni, mennyivel hatásosabban szól még egy magas minőségű komponensekből összerakott házimozi rendszer is, ha az aktív mélysugárzó sem hiányzik belőle, véleményesebb viszont a létjogosultsága sztereó környezetben. 

Felesleges lenne bizonygatni, mennyivel hatásosabban szól még egy magas minőségű komponensekből összerakott házimozi rendszer is, ha az aktív mélysugárzó sem hiányzik belőle, véleményesebb viszont a létjogosultsága sztereó környezetben. Az ősi vitát természetesen meg sem kíséreljük eldönteni, de mutatunk rá egy példát, mennyire nem ördögtől való ötlet megtoldani egy mélynyomóval a kétcsatornás láncot, feltéve, ha megtaláljuk a célnak megfelelő eszközt.

Ha valaki még nem hallott volna a Dynavoice-ról, az egyáltalán nem a véletlen műve, a főként hangsugárzókkal, de prémium házimozi erősítőkkel, kábelekkel, akusztikai panelekkel és egyéb vonatkozó kiegészítőkkel is foglalkozó svéd illetőségű gyártó ugyanis nem sokra tartja a marketinget, még honlapból is csak svéd nyelvűt üzemeltet, azt is egészen egyszerű kivitelben. Az így megtakarított forrásokat inkább a termékfejlesztésre fordítja, ezért magas minőségű és tetszetős, igényes külsejű hangdobozait figyelemreméltóan kedvező áron tudja kínálni. Van azért hátránya is a visszafogott hírverésnek, hiszen mi másnak lenne betudható, hogy az 1977 óta működő specialistával csak nemrégiben futottunk össze, pedig a most megismert erőgépének képességei alapján ennél mindenképpen nagyobb figyelmet érdemelne.
Az említett kiváló ár-érték arány alatt természetesen nem filléres termékskálát kell érteni, a Thunder T-12 ellenértéke egy szabad szemmel egészen jól látható összeg, amit viszont rendkívül meggyőző paraméterekkel ellentételez. A Thunder családot egyelőre egymaga alkotó aktív mélysugárzó láttán szem nem marad szárazon, és nem csak azért, mert a szinte tömörnek tűnő, közel 30 kilós test mozgatásától jó alaposan kidülled a látószerv. Tudom, nem kellene minden svéd vonatkozású tárgyról a különben is holland székhelyű IKEA-ra asszociálni, de a pofonegyszerű, szabályos kockaforma a maga gusztusosan lekerekített-gömbölyített éleivel-sarkaival mégiscsak a skandináv formavilág hű képviselője. Ráadásul egészen magas WAF-értéket sikerült nála mérnem, egész családom első pillantásra, egy emberként lelkesedett az érintésre csábító, lakkfehér felületű ládáért, szolgáljon bármire is.
A fényűző héj a markáns tömeghez illő masszív szerkezetet rejt: a kabinet az előlapnál 45, egyéb helyeken 30 mm vastag MDF lapból áll, belül pedig számos, 25 mm vastag merevítőidom támasztja, elejét véve a vibrációk kialakulásának. Aljának négy menetes furatába lábak vagy fémtüskék csavarhatók. A zárt rendszer zeneileg eleve ígéretes, nem beszélve a 30 centis, előre sugárzó, bronzos fénnyel csillogó, egyetlen folytonos ívben homorító, kettős felfüggesztésű alumíniummembrános hangszóróról. Könnyűfémből itt nincs hiány, alumíniumöntvény kosárba építették, a lengőtekercs is alu, meg minden bizonnyal a hátlapi, fekete, szálcsiszolt csatlakozó panel is, rajta a teljes magasságban elnyújtózó, igényesen formált hűtőbordázattal. Ez utóbbi egy 650 W csúcsteljesítményre képes D osztályú erősítőhöz csatlakozik, az ő kompetenciája felől sincs okunk aggódni, a gyártó az efféle elektronikák építésében úgyszintén nagy tapasztalattal bír. Aljzatokból, kezelőszervekből a szükséges és elégséges kínálatot kapjuk: sztereó előfok be- és kimenet, valamint dedikált mélysugárzó bemenet aranyozott RCA aljzataival gazdálkodhatunk. A három potméter a hangerő, a keresztváltó (35 Hz – 150 Hz), valamint a fázis (0-180 fok) fokozatmentes állítására szolgál. A jelek szerint automatikus ki-bekapcsolás funkciót is kapott a készülék, méghozzá kicsit túl érzékenyt (vagy érzéketlent, ha úgy nézzük), egészen halk zenét hallgatva többször azon kaptam, hogy már nem is szól, de aztán a hangerő emelése magához térítette.

Szerencsés véletlen, hogy éppen a Bowers & Wilkins 685 S2 hosszabb látogatása alatt érkezett a T-12, így legalább méltó játszótársra lelhetett, nem mintha mélyhiányos lenne az angolok kiváló állványosa, de nagyobb légtérben, mérsékeltebb hangerőn hallgatva még neki sem jön rosszul a segítség. A New York-i Filharmonikusok Beethoven-felvételének jut a rá- és behangolás feladata, de nem feltétlenül ez a lemez a jó választás ilyen célra, jó darabig el kell játszani a potméterekkel. Fél hangerőig teljesen nyitott keresztváltóval is totálisan észrevétlen a szub (ami abszolút méltatlan a Thunder névhez), teljesen feltekerve meg változó intenzitású, de folyamatos morajlással teszi élvezhetetlenné a műsort. Hozzá kell tenni, van egy markáns mechanikai alapzaja a DDD felvételnek, a dinamikakorrekcióval felhúzott halk részekbe könnyű szalagdübörgést hallucinálni. Valahol 3/4-es szintnél áll be a továbbra is meglehetősen kényes egyensúly, itt már nem (nagyon) dumál bele olyasmibe a Dynavoice nagyágyú, amihez nincs köze, a hangszerek mélyeihez meg hajszálra annyit tesz hozzá, ami a 685-ösökből hiányzik. Így már nagyon kulturált a részvétel, nem huppog, nem erősködik a szubbasszus, a hangképbe sem mászik már bele, annyit tesz a T-12, ami a dolga, profi módon kiteljesíti a mélytartományt, nem tolja el az arányokat, még csak el sem nehezíti a megszólalást, valójában inkább egyensúlyt teremt, nagyon könnyű megfeledkezni róla, hogy az egészséges, kerek mélyek a svéd erőgép közreműködésével jönnek létre. A Pawnshop-albummal végképp eltűnnek az összeférhetetlenség jelei, kizárólag zenei hangok hagyják el a mélyládát, nem is akármilyenek, nagy hozzáértéssel izmosítja meg a nagybőgőt, nem telepszik az előadásra a hangszer, viszont pazarul definiálttá, tökéletesen követhetővé válik, olyan érzelmi többletet ad a jazzkoncerthez, ami nagyon kell a felhőtlen jelenlétérzethez. De igaz ez a dobokra is, még a lábgép is agilisebben mozdul tőle, nem tolja a tamokat az arcunkba, mégis masszívabb, életrevalóbb a jelenlétük.

 

Aztán persze előkerülnek olyan felvételek is, amik úgy istenigazán átmozgatják a lengőtekercset, a Djabétól a Colours egyszerűen frenetikus, de nem az a levegőt összesűrítő, mellkast átjáró basszus-ámokfutás, amire esetleg laikusként számítanánk, ennél jóval nagyobb mélységben húzódik a mélysugárzó játékterepe, tehát a legkevésbé sem hamisítja meg a hangképet, nem tesz mást, mint extra nyomatékot ad a basszusgitároknak, a lényegüket nem másítja meg. Inkább érezzük, mint halljuk a T-12 hangját, sőt, még látjuk is, hiába a hangszórót fedő keret masszív csapos-mágneses rögzítése, ütemesen csattog a perem, a selyem vitorlaként hullámzik, már elhisszük, amire a termékismertető külön felhívja a figyelmet: ajánlatos megszabadulni tőle, még mielőtt lerázná magáról a membrán. Megint más tészta a Manowartól a Thunderpick, zilált, karcos, nyers, és ez már dicséret, az aktív mélyek tehetnek róla, hogy egyáltalán hallgatható az album e „gyöngyszeme”, a szubot kikapcsolva fájdalmas húrsikálássá változik az egyébként sem valami cizellált bőgőjáték. Ha valami, akkor a Depeche Mode Ultrája aztán bőven ad alkalmat a basszusnak a nyomulásra, de még a Useless sem mászik a zsigerekbe, hanem némi meglepetésre még kiegyensúlyozottabbá, kulturáltabbá, egyszerűen jóval meggyőzőbbé válik az alsó megtámasztástól, tulajdonképpen nem is a fülnek, inkább a testnek kell a T-12, na meg kicsit a léleknek is. Ráadásul, mivel gyakran pont a kielégíthetetlen basszusszomj miatt tekerjük fel a hangerőt, vele még a túlzott hangoskodást is megúszhatja a környezetünk. Ettől persze még ne lepődjünk meg, ha családunk nem mindig mutat őszinte lelkesedést új szerzeményünk iránt, ezek a mélyek azért a megszokottól eltérően terjednek, és bizony nem mindenki van oda a lakás legváltozatosabb helyein felbukkanó szubbasszus-masszázsért.

Ha mégiscsak állást kellene foglalnunk a „szubbal vagy nélküle” kérdéskörben, akkor úgy általában azt mondanánk, inkább ne kombináljunk a sztereó rendszerrel, lehet, hogy többet veszítünk, mint nyerünk. Ha viszont kiderül, hogy a szóban forgó mélysugárzó egy tisztességes, zárt típus, úgy esetleg már szóba jöhet egy hangpróba. Ehhez képest a Thunder T-12 akár még függővé is tehet, méghozzá azért, mert rendkívül rugalmassá varázsolja a kétcsatornás láncot. Mellette nem lesz szükségünk nagy testű, padlón álló hangdobozra, még nagyobb szobában sem, ilyen segítséggel már tud nagyot is szólni az egyébként tisztasága, precizitása miatt szeretett állványos monitorra épített rendszer, aminek színpadképét, hangkarakterét többnyire nem befolyásolja a Dynavoice gyermeke. Vagy ha nagy ritkán mégis, akkor még mindig lehalkíthatjuk arra a kis időre, sokáig úgysem engedjük csendben maradni.

Dynavoice Thunder T-12
Frekvencia-átvitel: n.a. – 150 Hz
Teljesítmény: 500 W RMS
Méretek: 400×400×400 mm 
Tömeg: 27,9 kg
Ár: 199.990,- Ft
Akciós ár: 174.990,- Ft
Forgalmazó: Stream Audio Kft.
Tel: 30/211-5253
https://streamaudio.hu/

 

forrás: www.hifipiac.hu