A német Lindemann Audio manufaktúrát több mint 20 évvel ezelőtt alapították családi vállalkozásként. Ez a forma a mai napig megvan, garantálva, hogy csak kiváló minőségű termékek hagyhatják el a kis gyár kapuit.
A német Lindemann Audio manufaktúrát több mint 20 évvel ezelőtt alapították családi vállalkozásként. Ez a forma a mai napig megvan, garantálva, hogy csak kiváló minőségű termékek hagyhatják el a kis gyár kapuit. Eddigi működésük során gyártottak erősítőket (1993-ban ezzel kezdék, ez volt az AMP1 integrált), CD játszókat (1991, CD1) és hangsugárzókat is. Manapság ők is követik az egyre erősebben fújdogáló digitális szeleket és egészen változatos termékvonalat építettek a hálózatos lejátszók köré.
A jelenlegi kínálatuk négyféle hálózati lejátszót és kétfajta végerősítőt számlál. Természetesen a hálózati lejátszók nem csak streamerként, hanem komoly előfokként, esetenként CD játszóként és USB DAC-ként is szolgálnak. A hazai forgalmazó, a StreamAudio egyből a kínálat két csúcskészülékét, a MusicBook 25 DSD hálózati lejátszót és a MusicBook 55-ös végerősítőt küldte el hozzánk megmérettetésre. Elsőként a 25-ös készüléket illesztettem a meglévő rendszerbe, hogy elsősorban mint forrás bizonyítson.
♫
Már a csomagolása is bizalomgerjesztő volt, kibontva és kézbe fogva aprócska, ennek ellenére súlya van, a készülékház pedig gyönyörűen kimunkált alumínium, nagyon szűk illesztésekkel összerakva. Élőben sokkal jobban visszaadja a minőséget, mint képeken szemlélve! Kijelzője majdnem a teljes előlapot elfoglalja, szép sárgás fényével (állítható, nem kék és ezt értékelni kell manapság…) vonza a tekintetet. Belül komoly tápegységet és az AK dupla DAC-ját, a 4490-es chipet találjuk. Ebbe a típusba a Lindemann CD játszót is épített, amit egy Teac Premium mechanikán keresztül (slot in) etethetünk. A korongokat gyorsan és kevés zajjal olvassa be, lejátszáskor már teljesen hangtalan. A meghallgatást is vele kezdtem, éppen ott hevert még a múltkori T+A készülék tesztelésekor használt Coltrain korong, a „A Love Supreme”. A bevezető taktusoknál már bőven hallható volt, hogy komolyan gondolták Lindemannék: rágyúrnak az „analógos” hangzásra. Tudom, ez a szó anakronisztikusnak hat egy digitális készülék jellemzésekor, de ne felejtsük el, hogy sokaknál még mindig az analóg hanglemezjátszás a mérce, én magam is azok hangjához hasonlítok mindent, szinte akaratlanul is. Szóval Coltrain. Nyugodt, mégis élettel teli hang áradt a hangsugárzókból. Egy ereje teljében lévő zenészt hallottam, aki éppen megkoronázza pályája csúcsát szaxofonjával. A MusicBook 25-nek maximálisan sikerült az, ami sok készüléknek kevésbé fekszik: bevon a zenébe, egészen szorosan, ami körbeölel és burokként véd a külvilágtól. Mert Coltrain zenéje ilyen, elismerem, sokaknak nehéz befogadni és ez nem csak az előadás miatt van. Készülékeink sokat tehetnek azért, hogy sikerüljön.
Az ezüstkorong után forrást váltottam, NAS-ról érkezett a következő muzsika, Leni Stern „Finally the Rain has Come” című albuma. Más műfaj, de a hatás ugyanaz: tiszta, dús és tele energiával, szinte simogatja a fülemet. A felbontása és a sávszélek úgy kiterjedtek, hogy közben tüskének nyomát sem hallom. Van ebben a készülékben valami, amit utoljára a Lumin A1-nél hallottam. Áramlik rajta keresztül a zene, folyékonyan, mintha egy közepes sodrású raftingban ülnénk. Elég izgalmas, hogy folyamatosan fenntartsa az érdeklődést, de alkalmunk van szemlélni a környező tájat is. A Gypsy Kings-től felrakok egy rég nem hallott albumot, a „Roots”-ot. Ez a lemez soha nem jelent meg vinylen, de most mintha onnan szólna: kerek, de nem kerekített, a lecsengések bámulatosan hosszúra nyúlnak, mint a naplemente a sivatag szélén. Mindez még mindig tizenhat bitről. Felbontásba feljebb lépkedve egy 192 kHz-es albumot is „felraktam”: „Ben Webster meets Oscar Peterson”. Remaster. Mostanában gyakran előkerül nálam, nagyon szeretem. Webster szaxofonjátéka különösen kedves nekem, a Lindemann pedig remek partner volt, hogy élvezhessem azt a földöntúli játékot, amit előcsalt a hangszerből. Nem volt egy dekányi, rossz értelemben vett ércesség sem, levegős és légies hangzása simogatta a fülemet.
Nem tudtam megállni, hogy a fejhallgató erősítő részét próbára ne tegyem. Egy középkategóriás Audio Technica fejest csatlakoztattam hozzá és végigmentem a fenti zenemenün. Bár nagyon nem kellett törnie magát az impedancia miatt, a hallottak meggyőzőek is voltak. Széles spektrumban, igen jó felbontással adta vissza a zenei történéseket, hangerőtől függetlenül. Az androidos appot is letöltöttem, amivel kényelmesen, telefonról vagy táblagépről vezérelhetjük a készüléket, bár, a finomhangolást csak a saját távirányítójával tudtam megejteni. Ez kellemes és szép darab, öröm volt kézbe fogni, az pedig hatalmas „poén”, hogy nem kell benne elemet cserélni, mert beépített, USB-ről tölthető akkumulátora van. Ha már a beállításokat említettem, van egy érdekes funkciója a lejátszónak. Ha akarjuk, minden zenét DSD-re felkonvertál! Kipróbáltam pár zenémen, de érdekes módón nem mindenhol hozott a konyhára. Ahol igen, ott viszont érdemes volt használni, mert nagyobb hangtömeget, dinamikusabb átvitelt és jobb felbontást adott. Ahol nem így működött, ott legalább nem is rontott. Nagyon jó a MusicBook TIDAL integrációja, a kapcsolat stabil, a mobil alkalmazás felülete jól használható és a hírek szerint rendszeresen fejlesztik is. A keresés könnyű, tetszőleges lejátszási listák állíthatók össze.
Összességében egy igazán jó hangú forráskészüléket ismertem meg, ami fülbemászó hangjával levett a lábamról, van helye a piacon, én simán egy polcra helyezném egy A1-es Luminnal, de lehet, hogy akár az S1-el is!
Amikor kellőképpen kiismertem magam a hálózati lejátszó hangjában, összekötöttem a szintén MusicBook nevet viselő végerősítővel. Ez a végfok egy, a kor szellemének megfelelő D osztályú, azaz digitális erősítéssel rendelkező darab. Teljesítménye impozáns, 4 Ohm-on 240 Watt csatornánként. Szimmetrikus és aszimmetrikus jelet is fogad, hangsugárzó kábelből azonban csak banándugóval szereltet. Általános zajszintje nagyon alacsony, frekvencia-átvitele példásan széles. Természetesen XLR kábellel teremtettem meg az összeköttetést az ilyenkor előfokként üzemelő streamer és a végfok között. A MusicBook 55 akkor kapcsol be, ha jelet kap az előerősítőtől, aminek forgótárcsája analóg hangerő szabályzást rejt! Aki esetleg eddig ódzkodott a digitális erősítőktől, felejtse el a sztereotípiákat. Ez már nem az a D osztály, ami 10 évvel ezelőtt volt. A hangja cseppet sem digitális, hanem éppen ellenkezőleg: analógos, mint egy nagyon jó A osztályú vas, tele energiával és életkedvvel. A 89 dB-es érzékenységű, de bonyolult impedancia-menetű 3 utas hangsugárzómat könnyedén, erőlködés nélkül hajtotta. Karaktere sima és folyékony, mint a finom bársony, vagy mint egy korty jó konyak. Színpada tágas, valódi 3 dimenziós teret rajzol, az emberi énekhang megjelenítése parádés. Különösen tetszett, hogy alacsony és nagyobb hangerőn is jól hallgatható, ha hangsugárzónk és a fülünk bírja, akkor a teljes kivezérléshez közel sem omlik össze.
Ajánlás
Remek párost alkot a két Zenéskönyv, hallatszik és látszik a beléjük fektetett munka, a külcsín és a belbecs kéz a kézben jár. A digitális zenereprodukció fejlődése töretlen, szerintem messze még a kiaknázhatóság vége, a MusicBook sorozatban pedig minden benne van, amit a technológia 2017-ben a zeneszeretők számára nyújthat.
Stream Audio
Tel: 30/211-5253
https://streamaudio.hu/
