A nemrégiben teljesen megújult Argentum sorozatban három álló hangsugárzó található, közülük az Argentum 570 a középső modell, ami a gyártótól megszokott basszus/teljesítmény kvalitásokat, a méretét és a kettő 180 mm-es woofert tekintve bizonyára nagyobb terekben installált hifi illetve házi-mozi rendszerekben is kényelmesen megállja a helyét.
A nemrégiben teljesen megújult Argentum sorozatban három álló hangsugárzó található, közülük az Argentum 570 a középső modell, ami a gyártótól megszokott basszus/teljesítmény kvalitásokat, a méretét és a kettő 180 mm-es woofert tekintve bizonyára nagyobb terekben installált hifi illetve házimozi rendszerekben is kényelmesen megállja a helyét.
Az új modell sorozatban immár fóliaborítás helyett ízléses selyemfényű festéssel készülő Argentum 570-es elődjéhez hasonlóan szintén rear bassz-reflex kialakítású. A hangszórók területe alatt a Rhodium modellekhez hasonlóan egy ezüstszínű csík található a márkanévvel, amely komolyságot sugalló látványelemként még izgalmasabbá teszi a hangsugárzó klasszikus hasábforma külsejét. A hangszórókészlet fázisterelő idomokkal ellátott 25 mm-es selyemdómból és kettő 180 mm-es, titánbevonatú polipropilén membrános mélysugárzóból áll, amelyek erősebb mágnesekkel rendelkeznek az elődökben található típusokhoz képest.
A divatos fehér illetve örök klasszikusnak számító fekete színekben kapható 570-es installálásánál mindenképpen figyelembe kell venni a hátulra nyíló reflex-nyílásokat, hiszen ez az izmos hangsugárzó derekasabb terhelés esetén biztosan jókora mennyiségű levegőt mozgat meg, így a falak távolságával csínján kell bánni, nehogy esetleg akusztikai problémákat okozzon, a távolsággal ügyesen sakkozva viszont egy keveset még rá is lehet segíteni a vélhetően amúgy sem soványka basszusra, ha valaki még többre vágyna belőle.
A doboz hátlapjának legalján, vagyis a legpraktikusabb helyen található a single hangsugárzó terminál banándugót és csupasz drótvéget egyaránt fogadó kivitelben. A padlójukat féltők számára külön figyelmességként a hangsugárzó négyszögletes gumilábakon ácsorog, a lábak közepén lévő menetes furatba pedig természetesen tüskéket is bele lehet csavarni, ha a basszus szempontjából mindenképpen kívánatos mechanikai elcsatolás mértékét a felhasználó mégis fokozni szeretné.
♫
Az utóbbi időkben nálam járt különféle sorozatokba tartozó új Quadral modellek kapcsán egyértelműen kiderült, hogy a hangzásuk finomodása és a kivitelük egyre elegánsabbá és divatosabbá válása mellett a basszusuk fejlesztése élvezhetett még kitüntető figyelmet a tervezés során, mivel e téren újra és újra lenyűgöztek, még akkor is, amikor nagyon keskeny vagy aprócska hangsugárzókról volt szó. Úgy tűnik, a Quadralnál remekül ráéreztek, hogy a minőségi házimozi hangfal vásárlók döntő többségénél a jó basszus az egyik fő döntési szempont, főleg azoknál, akiknek a zenei repertoárjában a pop és rock műfajok jelentősen képviseltetik magukat. A deklaráltan leginkább általános zenei használatra szánt Argentumoknál a basszus és a hangmennyiség korábban is kiemelt szempontoknak számított, így a Rhodium, Aurum és Platinum hangsugárzók több mint meggyőző basszusa után kíváncsi voltam rá, mit produkált a gyártó ebben a korábban is erőteljes hangzású sorozatban.
Elsőként a Limehouse blues kerül a lejátszóba (miután előtte már napokig járattam a szűz újan kapott hangsugárzót, vagyis szinte már mindent tudtam róla, amit lehetett) és a muzsika ritmusos pezsgéssel, kerek egészként szólal meg. A dús basszus alapvetően meghatározza a muzsika jellegét, ami kicsit olyan mintha egy szub-woofer is lenne a rendszerben, amitől a mélyek egy átlagos hangsugárzóhoz képest enyhén felülreprezentáltak, de így sem ülnek rá a hangzásra, és mivel, mint tudjuk, minden relatív, a basszus rajongóknak, meg lehet, hogy pont ez kell a boldogsághoz. Mindenesetre a zene koherens és egységes, a telt hangképbe pedig remekül beleillenek a szövetdómok lágy és kellemes magasai. Számomra a jóféle szövet csipogók amúgy is kedvesek, gondoljunk csak bele, hány nagyon drága és jó hangsugárzóban alkalmazzák őket, elsősorban azért, mert nagyon kellemes, barátságos és hosszú távon jól hallgatható hangot lehet „csinálni” velük. Az Argentum 570 szépen helytáll ezzel a hangszóró kombinációval, talán a klarinét levegősségénél és a vibrafon hangjánál érezni leginkább, hogy alsóbb kategóriába tartozik, mint például a Rhodium 500-as. Dinamikai és basszus képességein felbuzdulva átlépek a Take Five-ra, ami kapcsán valami olyasmit érzek a dobozzal kapcsolatban, mint Petőfi az Alföldön, vagyis, hogy „Ott vagyok honn ott az én világom”. Korrektül és élvezetesen lejátszotta az előző, ehhez képest kissé langyosabb tempójú felvételt is, most azonban egyből felvillanyozódik, és már tolja is azt az „ereszd el a hajamat” hangulatot, amiért ezt a számot igazán lehet szeretni. Ütik a dobokat rendesen, élnek és vibrálnak a cinek, és a súlyos basszus csak olyan picikét lassít a tempón, hogy az, még így is bőven elég pattogós marad. Ideális zenei anyag, a doboz eladásához!
Kissé visszavéve a tempóból egy Mozart ária részlet következik, amelynek a testes basszus nagyon stabil alapokat biztosít, és egyben hatásosan érzékelteti a nagyzenekar súlyát és tömegét is. A hangszerek korrekt hangszínekkel, egymástól szépen elválasztva szólalnak meg, az ének és a maga a muzsika is a doboz alapkarakteréhez passzolóan határozott és karakán stílusú. A Vivaldi hegedűkoncertnél a zenemű nagyfokú érzelmessége a racionális hangvétel ellenére is megjelenik, csakúgy, mint a Los Calchakis gitárzenéjének tortillázókat idéző hangulata. Purcell Argója a dinamikus, sötét és kissé fenyegető vonósokkal és az erős dobolással nagyon fekszik neki, ezt érezhetőbben jobban csípi, mint egy kamaramuzsikát.
Pop és rockzenei környezetben meg egészen kivirul, iszonyatosan erős és ütős basszusokat produkál valódi klubhangulatot teremtve ezzel a nappaliban. Egy házibulit simán meg lehetne vele tartani, azt hiszem, egy táncos lábú sem panaszkodna a ritmusra nála. Akkor van csak némi probléma, ha a felvétel maga is túlzottan mélyorientált, mint például a Negrocan Aquela Esquina című számánál, amelynek felvételénél a hangmérnök ujja jól megcsúszott a mélypotin és úgy túltolta a mélyeket, hogy azok mindenféle doboznál zavaró mennyiségűek, az Argentum 570-es kvalitásaival pedig gyakorlatilag basszusba fullasztják az egész zenét. De ez persze már végképp nem a doboz hibája, ő csak jól megmutatja, merthogy ilyen szinten műveli a basszust.
A külsőleg is egyre inkább a magasabb kategóriájú márkatársakhoz hasonlító Argentumok a racionalitás és a kellemesség határmezsgyéjén egyensúlyozó, testes és dinamikus hangvételükkel abszolút ideálisak arra szerepre, amire szánták őket, nevezetesen változatos, de azért főleg könnyedebb műfajú zenék élvezetes megszólaltatására, úgy, hogy azért néha Beethoven vagy Bach is bátran becsúszhat a programba. Kiemelkedő basszus és dinamikai kvalitásaik révén házi-mozi rendszerek frontsugárzójának szerepére is kiválóan alkalmasak, gyakorlatilag még 5.0 vagy 7.0 verziókban sem hagyva semmi hiányérzetet a mozizásban kiemelt fontosságú alsó végek terén.
Quadral Argentum 570
Frekvencia átvitel: 30 Hz – 35 kHz
Teljesítmény: 110/170 W (nom/zenei)
Érzékenység: 89 dB
Impedancia: 4-8 Ohm
Méretek: 960×185×290 mm
Tömeg: 13 kg
Ár: 249.990,- Ft
Forgalmazó: Stream Audio
Tel: 30/211-5253
https://streamaudio.hu/
