Hírek, Tesztek

Quadral Argentum 590 álló audiophile hangsugárzó teszt

2019.08.26 13:24

Az idei év elején, nem sokkal megjelenése után egyszer már belekóstolhattunk a Quadral friss Argentum sorozatába, akkor a középső padlón álló modell volt a vendégünk. Termetét, hangjának testességét panasz nem érhette, ám ez korántsem lehet ok, hogy visszautasítsuk a még hozzá képest is óriásnak tűnő csúcsmodell hangpróbáját.


Az idei év elején, nem sokkal megjelenése után egyszer már belekóstolhattunk a Quadral friss Argentum sorozatába, akkor a középső padlón álló modell volt a vendégünk. Termetét, hangjának testességét panasz nem érhette, ám ez korántsem lehet ok, hogy visszautasítsuk a még hozzá képest is óriásnak tűnő csúcsmodell hangpróbáját.

Még tíz centi, pár kiló és egy hivatásos középsugárzó: címszavakban ennyit kap pluszban az Argentum 570 kíváló audiophilehez képest, aki nem érheti be mással, csak a legnagyobbal. Az Argentum ezzel együtt a polgári tagozat a Quadral kínálatában, még nem kényeztet öntörvényű formavilággal, nem teszik luxuscikké holmi nemes anyagok, de hangzásával, küllemével azért már igyekszik felfelé kacsingatni. Utóbbival kicsit mintha túl is lőne a célon, pozitív ugyan, hogy megtartották a fehér színváltozatot, és megváltak a fekete kivitel avítt famintázatú borításától, de a matt dobozra illesztett lakkfekete előlapjával mintha többnek akarna látszani a valóságnál.

A büszkén csillogó környezetben már régi ismerősként fogad az átdolgozott pereme miatt kedvezőbb sugárzási jellemzőkkel bíró, 25 mm-es selyemdóm csipogó. Mutatós, az érzékeny membránt is védi rajta az óvatlan mozdulatoktól a csinos konzolívek közé szorított lencse, de vélhetően elsődleges feladata a viszonylag szűk szögben terjedő magas frekvenciájú hanghullámok megszórása. Mélysugárzóból ugyanazt a 18 centis, titánbevonatú polipropilén kónusszal és továbbfejlesztett geometriájú mágnessel szerelt párt kapta, mint az Argentum 570, a készlet viszont itt kiegészül egy hasonszőrű, 135 mm-es középsugárzóval, amely nem elhanyagolható terhet vesz le a magas- és mélysugárzókról egyaránt: a háromutas konstrukció felső váltási frekvenciáját 3000 Hz-ig emelték, míg a mélynyomóknak csak a 240 Hz alatti tartománnyal kell megbirkózni.

Egyedül az 590-est állították saját talapzatra a családban, jól is áll neki a még hangsúlyosabb megjelenést és határozottabb oldaltartást biztosító kiegészítő. Kár, hogy a gyártói gondoskodás nem terjed ki a hangszórókat takaró selyemkeret mágneses rögzítésére, nem öröm kifeszegetni a furatokból a szorosan ragaszkodó csapokkal tartott alkatrészt. Ennél persze valamivel nagyobb kényelmetlenséggel járhat a hátlap alján, de még az egyetlen pár banánaljzatot felmutató terminál felett nyíló reflexport vagy inkább kémény, hiszen mindenképpen érdemes mögötte némi helyet hagyni, így pedig az önmagában sem szerény mélységű kabinet szabad szemmel is jól látható életteret követel ki magának, bár az is igaz, hogy ahová egy efféle behemót való, ott nem igazán kell helyszűkétől tartani.

Úgy nyitja az ajtót a Quadral óriása a hangversenyteremre, ahogy az a nagykönyv testes állódobozokra vonatkozó fejezetében meg van írva, ellenállhatatlanul telt, masszív jelenlétű, de súlyához képest friss, lendületes a muzsika. Minden rezdülésében hatalmas erőtartalék érezhető, mégsem mondanánk, hogy fitogtatná képességeit az Argentum, nem szól egészségtelenül nagyot vagy durvát, mégis nyilvánvaló, hogy rajta aztán sosem múlhat a hangnyomásszint. Jóindulat, barátságosság sugárzik a megszólalásból, ő az a hangsugárzó, akitől távol áll a megfélemlítő szándék, nem használja erejét fegyverként. Pedig erőből elég jól áll, hatalmas nyomatékot tesz a zenébe, megindulásai lehengerlők, közben teljesen híján van durvaságnak, nem összerezzenünk a lökéshullámaitól, hanem átadjuk magunkat a lendületnek. Különösen ajánlható a Quadral e modellje a mélyenergia-hiány miatt szorongóknak, az ő basszusán biztosan nem fog fanyalogni az ilyesmire kényes zenehallgató, lenyűgözően mélyre megy, nem hagy maga után hiányérzetet, el tudom képzelni, hogy kevésbé optimális környezetben könnyedén túltölti mélyenergiával a szobát, de így, faltól-saroktól távol jól kontrollált, alapos és nyugodt. A középsáv sem éppen vérszegény, határozott kiállással, jó erőben zengnek a vonósok, persze annyi részletet nem tud az Argentumok legnagyobbika beletenni a zenébe, mint a műfaj nagyjai, ám remek hangulattal igyekszik kárpótolni ebbéli hiányosságaiért, kimondottan szórakoztató, színes egyéniség. Ezzel együtt kicsit kétdimenziós a megszólalás, nem szippant túlságosan magába a tér, kevéssé látni a kompozíció mélyére, a szépen kirajzolódó zenei előtér mögött már életlenebb a fókusz, összemosódik az információ.


A jazz klub adta terepen hatalmas kedvvel, lendülettel veti magát a dolgok közepébe hangdobozunk, közvetlen a megszólalás, módfelett friss, ritmusos a megjelenítés, nyoma sincs lomhaságnak, kifejezetten intenzív az előadás. Nem meglepő módon most is nagyon meggyőző a basszus, pazar lehetőséget adva a nagybőgőnek a remeklésre, egy pillanatra sem kell nélkülöznünk a jelenlétét. De a magasak sem maradnak le mögötte, egészségesen, természetesen pengnek a cinek, nem szégyellősek, alaposan kitesznek magukért, ám szerencsére nem túloznak, nincs felesleges szikraeső, nagyon eltalálták a Quadralnál, meddig szabad elmenni élénkségben. Sajnos a szólóhangszerek felületesebbek, szép formát kap ugyan a szaxofon vagy a zongora, de nem elég tartalmasak, hogy valódi testet ölthessenek előttünk.

Na de félre a finomkodással, a Deep Purple-lel megmutatja az Argentum 590, mihez ért a legjobban: hatalmasat szól, de úgy, hogy legfeljebb mások sokallhatnak be tőle, a gazdi ott előtte mindeközben széles mosollyal egyre csak a pluszt nyomogatja az erősítő távirányítóján. Mesésen stabil a hangzás, kiegyensúlyozott az átvitel, áthatóan erőteljes a zene, valahogy mégis lazán gördül, egészen különleges az élmény és kellemes a felismerés, hogy a hatásos fellépéshez nem feltétlen kell roppant szigorúnak lenni.

Csúnya dolog az előítélet, valahogy mégsem vagyok a nagyra nőtt, három-utas hangdobozok feltétlen híve, de ettől még mélyen meg tudom érteni azt, akit meggyőz az Argentum 590 jól kitalált hangja. Való igaz, részletezésben nem világbajnok, és térleképzése sem fokozhatatlan, ám hasonló keretek között jellemzően más gyártók sem járnak előrébb. Igazából a megszólalás súlya, nyomatéka sem meglepő, sokkal inkább elvárás, még szép, hogy két 18-as mélynyomóval, mögötte akváriumnyi lökettérfogattal masszírozó basszust csiholnak. A Quadral nagy dobása a zenéhez adott hangulat: nemcsak masszív, de felszabadult is a játék, műfajokon átívelő jókedv és lelkesedés jellemzi, közben mégis nagyon mértéktartó, hatásvadász manőverek nélkül teszi oda magát alaposan, bőven volt hát miért megkedvelni az együtt töltött, szerencsésen hosszúra nyúlt idő alatt.


Quadral Argentum 590
Frekvencia-átvitel: 28 Hz – 35 kHz
Teljesítmény (névleges / zenei): 140/200 W
Érzékenység: 90 dB
Impedancia: 4-8 Ohm
Méretek: 185×1060×345 mm
Tömeg: 19,7 kg
Ár: 314 990 - Ft
Akciós ár: 269 990.-Ft 


Forgalmazó: Stream Audio
Tel: 30/211-5253
www.streamaudio.hu

argep.hu