Hírek, Tesztek

Thorens TD-206 és Goldring 2200 MM hangszedő teszt

2019.08.26 13:37

Magam is meglepődtem, de éppen két éve már annak, hogy nálam járt az utolsó Thorens lemezjátszó. Persze az utolsót nem „úgy” kell érteni.

Magam is meglepődtem, de éppen két éve már annak, hogy nálam járt az utolsó Thorens lemezjátszó. Persze az utolsót nem „úgy” kell érteni. A Thorens TD-203-at a 309-es követte, most pedig a TD-206-os érkezett hozzám. Bő két hét állt rendelkezésemre, hogy megismerjem a német-svájci gyártó termékét.

A lemezjátszó mellé kaptam egy bontatlan hangszedőt is. Alapból minden Thorenshez adnak ugyan hangszedőt, amivel megkezdhető az analóg világgal való ismerkedés, de a TAS-267-es gyorsan kinőhető és ezen az árszinten (meg technológián) már egy komolyabb szedő dukál. A TD-206-os árban közel áll a 309-eshez, azonban annál jóval konzervatívabb formanyelvből építkezik. Jobban hasonlít egy klasszikus lemezjátszóra: négyszögletes, hagyományos elrendezésű. Ebből a szempontból a 203-ra jobban hajaz, de míg azon kettő billenőkapcsoló (amolyan angolos módon) irányít, a 206-on megjelent a klasszikus Thorens irányító csap. Ha pusztán a súly alapján akarnánk következtetni a hangra, rossz úton járunk. Mindössze 5,6 kg a készülék teljes tömege (egy Planar 3-é sem több), tányérja alumínium, a belső peremén rezgéscsillapító peremezéssel, amely az egyenesfutásért és a kiegyensúlyozásért is felel. Karja, a TP-90 a gyártó komolyabb, hármas sorozatán is megtalálható TP-92 deriváltja. Japán csapágyazás, nagyon könnyű, megtalálható rajta az a kis gyűrű, amely segítségével a kiegyensúlyozást elvégezték. A kar végéről a fejszelvény levehető, megkönnyítve a hangszedő beszerelését. A TP 92 minden olyan beállítási lehetőséggel rendelkezik, amely elengedhetetlen ahhoz, hogy a hangszedőt pontosan beállítsuk. Így nem maradt ki a VTA, az antiskating (mágneses), a túlnyúlás és az azimuth állítási lehetőség sem. A kar csapágyazása Japánban készült, a karlift pedig nagyon precíz és erősen csillapított, kíméletes a tűhöz. A lemezjátszó három, állítható, vízszintezhető, rezgéscsillapított lábon áll, gyárilag úgy beállítva, hogy vízszintes felületen pontosan felfeküdjön. Ha nincs ilyenünk otthon, akkor a mellékelt imbuszkulccsal a lábakat állítgatva mi is elvégezhetjük ezt a nélkülözhetetlen igazítást.

Sablon természetesen ehhez is jár, segítségével installáltam a karba a Goldringet. Ez utóbbinak nemrég lett hazai képviselete a Stream Audio. Patinás gyártótól van szó, akik több mint 60 éve foglalkoznak hangszedő gyártással. A 2200-as a kínálat alsó harmadának tetején helyezkedik el, elliptikus tűprofillal van szerelve, MM hangszedőként 47 khom a terhelő impedanciája. Kimenő jelszintje meglehetősen magas, 6,5 mV, tömege 8,6 g, a saját csavarjaival együtt. Nagyon könnyen telepíthető volt a TP-90-es karba, karrezonanciát sajnos effektív tömeg hiányában nem tudtam számolni (pedig érdekelt volna), maradt tehát a zenehallgatás. Az sem rossz tevékenység. :) A nálam eddig járt (jó régen) Goldringeket kellemes, sima hangú hangszedőnek ismertem meg, magas „zenei” faktorral. Nem a részletekre helyezték a hangsúlyt, hanem inkább a szórakoztatásra, a zenei történésekbe való bevonásra. A bejáratás alatt szokásomhoz híven minden műfajjal megkínáltam, de ide, ebbe a tesztbe négy albumot választottam. Ezek meghallgatásának tapasztalatait összegezném most.

 ♫

Elsőként Nina Simone „Pastel Blues” (MOV 0600753369791) című lemeze került fel. Egyik kedvenc lemezem ez, elsősorban Simone varázslatos és egyedi énekhangja miatt. A kísérő zenészek is remek teljesítményt nyújtanak: van dob, bőgő, gitár és fuvola, természetesen az énekesnő zongorajátékával. Műfaját tekintve hallhatunk ezen a korongon jazz, blues, soul és folk dalokat is. Remek térben, elkülöníthetően hallhatóak a zenészek, a színpad mély, Nina hangja színes, textúrázott, széles skálán mozogva járhatjuk végig a pokoltól a mennyig vezető utat, oda és vissza. Az emberi énekhang reprodukciója a Thorens és Goldring előadásában meglepően jó, még a drágább lemezjátszókhoz szokott fület is meglepheti. Az együttes hangszerhangjai, különösen a zongora felsőbb oktávjai és a cinek már nem sziporkáznak ennyire, picit visszafogottabbak, lehetnének kicsit fényesebbek, de a basszus az valami fergeteges. Precíz, elég gyors is, összességében egységes és folyékony.

Klasszikus zene következik, Hector Berlioz „Fantasztikus Szimfóniája”, Leopold Stokowski vezényli a „The New Philharmonia Orchestrát”. Decca kiadás (PFS 4160 – 1969). Számomra ez a legkedvesebb interpretáció, a lemez is kitűnően masterelt, hála Arthur Lilley-nek. Testes és energikus akkordok szólalnak meg, a basszus ismét remek, nagyon mélyre megy, érezni a hullámokat a levegőben. Ez a „mélyenergia” sajnos sokszor hiányzik az olcsóbb rendszerekből, főleg ha nem megfelelő a hangszedő-kar párosítás. Tipikusan ilyen dolog amikor az AT-95-öt erőltetjük minden lemezjátszóba, mert olcsó, de sokszor belefuthatunk a pofonba emiatt. A Goldringgel természetesen nincs ilyen probléma, a tuttikban is megtartja összeszedettségét, nem omlik össze a sok hangszer súlya alatt, a vonósoknál képes kifejezetten nagy hangtömeget elénk varázsolni. Barázdazaja alacsony, de a halk részeknél nyújthatna picit tisztább, artikuláltabb produkciót. A fúvósokból egy kis fényt hiányoltam, a teljes előadást nézve azonban roppant élvezetes és gazdag zenei élményt nyújtott ez a páros. Bravó!

Teljes műfajváltásként bevetettem Michael Jackson „Thriller” (Epic 85930) című lemezét. Ha klasszikus zenén dicsértem az páros energiáit, akkor popzenén még jobban meg kellene tennem, hiszen nagyon fontos összetevője a jó basszus átvitel. Meg is kapjuk, maradéktalanul. Feszes és eleven a muzsika, a szintdobok vastagsága mellbevágó, lüktető, ritmikája jeles. Nem vállalja túl magát, képes az aktuálisan fontos dolgokra koncentrálni, azt szinte hibátlanul le is hozza. A magasak selymesek, egy csöpp karcosság most jól esne.

Végezetül megkínáltam egy kis igazi rockzenével, ami az átlagnál leharcoltabb állapotban is volt: Iron Maiden, „The Number of the Beast” (EMC 3400 – 0C 062-07 608). Nagyon jól jött hogy a barázdazaj alacsony, áldás tud ez lenni ha nincs minden lemezünk patika állapotban. Ezen a műfajon jó ha a forrásunk gyors. A Thorens-Goldring duó azonban komótosabban adta vissza a ritmust, egy kis gyorsaság jól jött volna, főleg a gitárszólók alatt. Az alja természetesen itt is nagyon ütős, de talán a kemény rock az a terület, ami a legkevésbé fekszik neki.

Ajánlás

Összességében nekem tetszett a készülékek hangja, a 2200-as Goldring sokak kedvence lehet, mert egységes és tonálisan nagyon egyben lévő, a zenei történések lényegére odafigyelő hangszedő. A Thorens futóműnek, különösen a saját ársávjában van bőven konkurenciája a piacon, azonban én a karja miatt, ami igazán igényesen megépített darab, előre venném a sorban, ha lemezjátszót vásárolnék.

  

Stream Audio
Tel: 30/530-61-92
www.streamaudio.hu

argep.hu